Füstös Paul-Gabriel

My thesis is based on the exploration of a lesser-studied aspect of 18th-century Transylvanian protestant church history: it examines, trough an interdisciplinary approach, the inscriptions found on elements of protestant sacred space furnishings – particularly on pulpit canopies. The analysis of the selected corpus is guided by the hypothesis that these inscriptions are functional in nature, shedding light on the liturgical role of the given object while also conveying messages to the congregation. The subject of the study includes works whose iconographic program, inscriptions, or patronal background are considered distinctive. Naturally, several technical limitations – such as later overpainting and a lack of documentary sources – posed significant challenges to the research. Nevertheless, it was still possible to work with sufficiently relevant information. Following a theoretical overview of sacred spatial communication, the thesis presents a series of case studies; through the aesthetic and textual examination of the selected objects, readers are offered insight into the social and cultural conditions of the period’s church life, as well as key aspects of the spiritual world of the Transylvanian reformed tradition. The content of the inscriptions provides rich material for understanding both the liturgical heritage and the theoretical mindset of the era.

A 20. század első felében az erdélyi református egyházi életet leginkább a megújulás szándéka határozta meg. Az egyházi élet minden vonatkozását e megújulás szolgálatába igyekeztek állítani. Különösen igaz ez arra a belmissziós intézményhálózatra, amely a két világháború között épült ki és erősödött meg (IKE, FIKE, Nőszövetség, Diakonissza Intézet, stb.). A belmisszió ügye kihatott továbbá az oktatásra is: a felekezeti iskolák (elsősorban kollégiumok) tanterveit igyekeztek ennek tükrében megújítani, de sürgető kérdésként állt elő a teológiai képzés megreformálásának igénye is. Az elérni kívánt változásokat illetően széles eszköztár állt az egyház rendelkezésére. E színes palettából dolgozatom kiemeli az ének-zene tárgykörét, mint a 20. századi református belmisszió egyik fontos ágát. A vizsgálódás központjában főként oktatástörténeti kérdések állnak (kollégiumi oktatás- és nevelés, lelkészképzés, kántorképzés). Emellett kitérek a téma néhány liturgiatörténeti vonatkozására: megvizsgálom a gyülekezeti ének helyét és mennyiségét az istentiszteleti rendtartásban, és röviden bemutatom a korabeli énekeskönyv- és ágendáskönyv-kiadásokat is. A kutatás a belmisszió másik fontos vetületeként tartja számon a korabeli egyházi sajtótermékeket is, amelyek információgazdagságuknál fogva e dolgozat alapvető forrásanyagát képezik. A témához kapcsolódó kérdéseknek szánt külön rovatok, valamint a különböző eseményekről publikált beszámolók számos releváns információt tartalmaznak a korabeli, énekléssel és zenéléssel kapcsolatos felfogást illetően.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián III. helyezést ért el.)

A felekezeti iskolák életében kezdettől fogva fontos helyet foglalt el az ének- és zeneoktatás. A dolgozat a reformáció örökségének ebből a szeletéből merít, és bemutatja a Kolozsvári Református Kollégiumban a 20. század első felében zajló ének- és zenekari munkát, különös tekintettel Tárcza Bertalan középiskolai tanár életére és munkásságára. Kiemelt szerepet kap a jelentősebb fellépések, a zeneszertári felszerelések, valamint az évről-évre kitűzött pályatételek bemutatása. Leltározzuk a fontosabb versenyeken elért eredményeket, és kísérletet teszünk egy részleges repertoár rekonstruálására is. A témafeldolgozásban elsősorban levéltári anyagokra támaszkodtunk. A kutatásban emellett alapvető fontosságú elsődleges forrásoknak bizonyultak az évente kiadott iskolai értesítők, valamint a korabeli erdélyi zenei tárgyú folyóiratok. Kiindulási pontként szolgált a megírásban Kolozsvári Józsefnek az egykori alma materéről írt négykötetes műve, amely terjedelmileg rövid, de az információ sűrítettsége szempontjából komplex képet nyújt a kollégiumi zenei életről. Dolgozatunk említett célkitűzését – a vonatkozó levéltári és szakirodalmi források felhasználásával – sikerült elérni. A téma aktualitását mi sem jelzi jobban, hogy egy olyan időszak áttekintését nyújtottuk, amelynek mintegy száz évvel ezelőtti indulása a maihoz hasonló zavaros időkben, de annál nagyobb lelkesedéssel történt. Az e területen végzett kutatások palettáját színezni lehet más tanintézmények muzikális életének történeti áttekintésével, hogy világosabban átláthatóvá váljék a felekezeti oktatástörténet kurrikuláris szegletének világa.