Theses

Szakdolgozatomat öt részre osztottam fel. Az első részben a Nagyenyedi Egyházmegye kialakulását tárgyaltam, valamint annak fejlődését és kiteljesedését az adott korban. A második fejezetben bemutattam Erdély XVII. századi egyháztörténetét. A harmadik részben a vizitációt, mint fegyelmi hatóságot vizsgálom. A következő fejezetben a vizitációt, mint gazdasági hatóságot mutattam be. A dolgozatom utolsó részében az általam átírt szöveget tettem közzé azon érdeklődök számára, akik betekintést szeretnének nyerni az akkori református egyházmegye életébe és annak működésébe.

A dolgozatomat hét részre osztottam fel. Az első része a dolgozatnak egy történeti áttekintés, mely az egyházmegyét (Enyedet) és Nagyenyed városát mutatja be. A második fejezetben III. Károly, Mária Terézia és II. József korában hozott reformátusokat érintő eseményeket ismertetem. A harmadik fejezet az esperesi tisztség és a vizitáció egy rövid bemutatása. Ez azért szükségeltetik, hogy a jegyzőkönyv olvasása során érthető legyen az esperes és vizitáció feladatköre ill. szerepe az egyházban. A negyedik, ötödik és hatodik fejezetben a jegyzőkönyv bemutatására kerül sor. Elsőként a testvérgyülekezetekről, majd a fegyelmi ügyekről lesz szó. Ezt követően pedig egy gazdasági áttekintés is lesz az 1790-ben meglátogatott gyülekezetekről. Az utolsó és egyben a hetedik fejezet, az magát az 1790-ben írt jegyzőkönyvet tartalmazza.

Ezekben a jegyzőkönyvekben hiteles képet kaphatunk egyházunk életéről az 1790-es évekből. Különösen feltűnőek a jegyzőkönyvekben megtalálható különféle fegyelmi ügyek.

Dolgozatomban azt igyekszem felfedni, hogy miképpen gondolkodtak az emberek az életről és halálról, illetve a feltámadásról az intertestamentális korban, a Deuterokanonikus bibliai könyvek alapján.

A dolgozatomban módszereket mutatok be, amelyek elősegíthetik a készülés folyamatát, hogy az istentiszteleti beszéd elérje célját. Először foglalkozom a prédikációval és annak jelentésével. Ezen belül három fontos témát emelek ki, amelyek figyelembevétele nélkül a prédikáció nem egyházi beszéd, hanem csak egy hétköznapi beszéd. A három téma a cél, a textus, és az időszerűség ismertetése és fontossága az egyházi beszédben. Másodszor magával a módszerekkel foglalkozom, ahol evangélikus, református és unitárius lelkészek prédikációírásainak a tapasztalatait vizsgálom meg és ismertetem. Harmadszor összegzem a véleményeket és igyekszem megfogalmazni saját véleményemet.

Dolgozatom első részében az egyházmegye történetét mutatom be, annak kezdetét, létrejöttét és espereseit. Továbbá röviden a kormányzási szervekről beszélek és azoknak az egyházban való rendeltetéseiről. Egy újabb fejezetben a 18. és a 21. századi vizitációt helyezem egymás mellé egy táblázatban és úgy hasonlítom össze a kettőt. A bemutatás rendjén fontosnak láttam azt is, hogy pár szót írjak az általam vizsgált jegyzőkönyvekről is, az 1776–1778-as években történő vizitációkról. Ebben a részben az átírt jegyzőkönyvekben történő eseteket és ügyeket szemléltetem. Első sorban a vizitáció, mint adminisztratív hatóságot ismertetem. Továbbá a vizitáció, mint fegyelmi hatóságot, amelyről a lehető legtöbb eset van. Utolsóként a vizitáció, mint gazdasági hatóságot részletezem. Dolgozatom második felében az átírt jegyzőkönyv található.

Dolgozatom célja nem az, hogy állást foglaljon a homoszexualitás mellett, vagy ellen. Célom, hogy mindazok, akik elolvassák, egy általános képet kapjanak a homoszexualitásról.

Liturgika órákon sokat foglalkoztatott annak kérdése, hogyan lehet egy olyan istentiszteleti énekrendet összeállítani, amelyben minden ének a helyén van, és egy szép liturgiai ívet rajzol meg. Ezért fogtam hozzá ehhez a kutatáshoz.

Dolgozatunk a „jó halál” – vagyis az eutanázia kérdéskörét tárgyalja. Olyan téma ez, melyről sokan, sokszor beszélnek, vitatkoznak, s melyről mindenki megpróbál egyéni véleményt alkotni. Másképp ítéli meg ezt a témát a jogtudomány, a vallástudomány és az orvostudomány is. Éppen ezért nagyon sok vita övezte és övezi ma is ezt kérdést, mely a mai napig nincs teljesen lezárva.

Célom az, hogy átfogó képet nyújtsak a kappadókiai atyák életéről és tanításáról.

A licenciátusi dolgozatom témája a a Marosi Református Egyházmegye 1762-1763-as Vizitációs Jegyzőkönyveinek vizsgálata. A dolgozat bevezető tanulmányt és a jegyzőkönyv átírását tartalmazza.

A dolgozat első részében a tájegységről, a falu eredetéről és annak múltjáról beszélek, majd a fennmaradt iratok alapján megpróbálok hiteles képet festeni a falu lakosságáról. Ezt követően rátérek a Székelytompán folyó egyházi élet vizsgálatára, amelyből kiderül, hogy a gyülekezet mikor válik önálló egyházközséggé, és milyen módon, ütemben fejlődik a történelem során. Végül pedig röviden az egyházi iskola fontosabb eseményeit ismertetem.

A kanonikus ószövetségi könyvekben felbukkanó angyalok és az Újszövetségben olvasható angyaljelenések közötti eltérés minden bibliaolvasó ember számára szembetűnő. Az Újszövetségben csak nyomaiban felbukkanó angyaltan, a babiloni fogságra viteltől el egészen az újszövetségi iratok keletkezéséig alakult ki. Ennek megértése szinte lehetetlen az újszövetségi lokusok alapján, ugyanis az újszövetségi szerzők nem törekedtek e számukra magától értetődő hagyománynak magyarázására. Szakdolgozatomnak az a célja, hogy olyan átfogóbb képet nyújtson a deuterokanonikus és pszeudoepigráf iratok vizsgálata alapján, amely minden olvasó számára rendszerezett formában ad betekintést a korabeli zsidóság angyaltanáról.

Az iskola történetének rekonstruálásában a kollégiumi értesítőket hívom segítségül. Emellett használható adatokkal szolgáltak a tárgyalt időszakban megjelent történeti munkák, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület különböző testületeinek gyűléseiről született jegyzőkönyvek. A munkában hangsúlyt fektettem a fontos események feltárása mellett arra is, hogy az olvasó képet kapjon a kollégium mindennapjairól, illetve azokról a tényezőkről, amelyek gyakran ellehetetlenítették az iskolában folyó munkát. Ezen dolgozatot áttekintve ráeszmélhetünk arra, hogy mennyire ki volt szolgáltatva egy ilyen tanintézmény az aktuális állami vezetés akaratának, és hogy az egyházi vezetőség, és a világi patrónusok és gondnokok közbenjárása nélkül lehetetlen lett volna a fennmaradása.

Munkám tárgya a szabadkai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség megalakulásának, életének és szolgálatának bemutatása, a kezdetektől napjainkig.

Dolgozatomban három fő témakör keretén belül vizsgálom az esperesi vizitációt, mint az egyik fő egyházigazgató szervet. Tárgyalom és bemutatom, mint adminisztratív hatóságot, mint fegyelmi- és mint gazdasági hatóságot. Ezen három nagy témakörön belül szinte az összes jegyzőkönyvben talált esetet lejegyeztem, csoportosítottam, adott esetben táblázatba foglaltam a jobb áttekinthetőség érdekében. Dolgozatom utolsó részét képezi a jegyzőkönyv átírt szövege.

Teológiai tanulmányaimat frissen végzett színművészként kezdtem. Amikor már a színpadi mellett szószéki tapasztalatra is szert tettem, egy ismerősöm (ki mellesleg színházkedvelő lelkipásztor) megkérdezte: "Melyik égetőbb? A szószék vagy a színpad?" Azt válaszoltam, hogy így még senki sem tette fel nekem ezt a kérdést, csupán úgy, hogy "melyiket szereted jobban", vagy "melyiken érzed magad inkább otthon" - de utóbbi két kérdésre sem tudtam egyértelmű választ adni. Csupán néhány év múlva kezdtem megérteni az első kérdést: az "éget" megfogalmazás a Szentlélek tüzére engedett következtetnem. És emiatt azt is megértettem, hogy miért nem sikerült egyértelmű választ adnom: a Szentlélek vezetésének megtapasztalására mindkét helyet rendkívül alkalmasnak találtam.

A modern keresztyén zene felekezeti határokat nem ismerve hódítja meg a keresztyén fiatalok szívét, s nyer egyre nagyobb teret nem csupán külföldön, de magyar nyelvterületeken is. Ez sok helyen problémák forrásává vált, vannak gyülekezetek ahol a tradícióhoz, régihez mindenekfölött ragaszkodó lelkipásztor komoly összetűzésbe kerül az ifjúsággal vagy éppen két tűz között találja magát, ifjúság és a minden új ellen lázadó gyülekezet többi része között, ez új stílusú dicsőítés miatt. Minden esetre sok megválaszolandó kérdést vet fel ez a téma és mindaz, amit magával hoz. Aktualitása úgy gondolom egyértelmű, főként azoknak, akik gyülekezetben dolgoznak, és időről időre találkoznak a kérdéssel.

A dolgozat első részében az 1968-ban történő megemlékezés eseményeit vázolom, mely alkalommal egyházunk megalakulásának 400 éves évfordulóját ünnepelték meg elődeink, valamint bemutatom az 1979-ben zajlott nagyszabású ünnepség momentumait, mely alkalommal Dávid Ferenc halálának 400 éves évfordulóját ülték. Több zsinati beszámolóban van szó az események menetéről, több szerző is említést tesz mindkét ünnepségről, de úgy gondoltam, hogy a két megemlékezés közlése mégsem elég részletes. Azonban az a véleményem, hogy a két eseményt egy helyen is meg kell említeni, hiszen mindkettő többek között azért került megrendezésre, mert Dávid Ferenc munkája nyomán létrejött az Unitárius Egyház és ő egy olyan reformátor volt, akire érdemes emlékezni, valamint mindkét ünnepségre az államszocializmus éveiben került sor.

Legjobb tudásom szerint, a jeruzsálemi püspök munkái magyar nyelven csak egy forrásból érhetők el, életéről és tevékenységéről úgyszintén szűkös források adnak, nem kimerítő beszámolót. Dolgozatom célja az előbbi hiányosságot némileg pótolni, Jeruzsálemi Kürillosz Müsztagógikai prédikációinak, a keresztelés után elmondott öt prédikációjának magyar nyelvre lefordításával. Szándékomban áll ezekről a homíliákról egy minél színvonalasabb fordítást készíteni, mely kiindulási alapként szolgálhasson további fordítások elvégzéséhez, vagy Jeruzsálemi Kürillosz személyének és munkájának mélyrehatóbb tanulmányozásához. A munka folyamán nem kevésbé jelentős eredmény a másodikként említett hiányosság pótlása, Kürillosz életének, történelmi helyzetének felvázolása, a teljességre való törekvés igénye nélkül. Ez azonban másodlagos törekvés, körvonalazni azokat tényezőket, melyek a dolgozat fő részét, a lefordított szöveget beágyazzák szerzőjüknek teológiai rendszerébe.