Hermán M. János

Hermán M. János egyháztörténész (Kolozsvár 1948). Elemi iskoláit Nagysármáson, a gimnáziumi tanulmányait Besztercén fejezte be. A teológiát és a doktorjelölti tanfolyamot Kolozsváron, Nagyszebenben és Bukarestben végezte 1966 és 1973 között. Külföldi tanulmányútra ment Amszterdamba, és az ottani Vrije Universiteit keretében három szemeszternyi időt töltött 1980–1981 folyamán. Dr. Ladányi Sándor vezetése alatt 1992 júniusában promovált a budapesti Károli Gáspár egyetemen, doktorátusvezetője volt dr. Kozma Zsolt professzor, a disszertáció témája: Johannes a Lasco (1499–1560) élete és munkássága. Lelkipásztori szolgálatot végzett 1973 szeptemberétől Mezőkeszüben és Magyarlégenben, 1976 és 1978 között Somkerék lelkésze, 1978–1983 között Újős és Fűzkút lelkipásztora. Családjával 1983 szeptemberében Hollandiába menekül, ahol Ouwsterhaule és Scharsterbrug lelkésze 1983–1988 között. Bruxellesben önkéntes magyar lelkészi szolgálatot végez 1988 és 1992 között és a magyarságtudomány oktatója a groningeni egyetem finnugrisztikai szakán. Majd 1992–1993 között a budapesti Menekültügyi Szolgálat vezetője, 1993–1994 folyamán a londoni magyar református gyülekezet lelkipásztora, 1995 és 1999 között a komáromi Calvin János Akadémián egyházjogot tanít, 1999-től sajtóügyi tanácsos a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Egyháztörténetet tanított 2001 és 2013 között a Partiumi Keresztény Egyetemen és egy ideig a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének volt az igazgatója. Kutatási területe: moldvai reformáció, a Hollandiába irányuló magyar diákperegrinatio, Bethlen Miklós életműve, Kuyper Ábrahám magyarországi hatása, a Heidelbergi Káté és annak recepciója Magyarországon, a magyar–holland egyházi kapcsolatok a huszadik században.

Szerzői tartalom

Rácsnézet | Táblanézet

2018

Idős Hermán János lelkész könyvtári hagyatékából 2017-ben került elő egy beszámoló a györgyfalviak második bécsi döntést követő helyzetéről. A menekülteket felkaroló tevékenység rejtegetett dokumentumának közlését nemcsak azon szubjektív ok miatt tartom fontosnak, hogy édesapám, idős Hermán János györgyfalvi lelkipásztor volt 1945 és 1950 között, hanem főleg azért, mert az abban olvasható adatok beszédesen tanúskodnak Györgyfalva népének megpróbáltatásairól, túlélési küzdelméről és arról, ahogyan az otthon maradottakról és a nyomorúságba esett személyek felől gondoskodtak Kolozsváron vagy a fronton.

PublikációSzaktanulmány2018Református Szemle 111.1

2017

Hollandia hírneves fiának romániai és magyarországi látogatásáról kevesen tudnak. A közbeszédben csupán annyi ismert, hogy a teológiában a professzorságig, a politikában pedig a miniszterelnökségig vitte. Így hát egyháztörténet-írásunk adósságai közé tartozik annak felmérése is, hogy milyen volt Abraham Kuyper teológiai tanításának elterjedése a Kárpát-medencében, s főleg annak a magyar recepciója az első és második világháborút követő időszakban.

PublikációSzaktanulmány2017Református Szemle 110.4

A tanulmány címe is a romániai állapotokra utal, ugyanis Hadházy Iván (1947–1982) Besztercén született, dolgozott és halt meg – túl korán. Kolozsváron végezte teológiai tanulmányait, és rövid ideig unitárius lelkészként szolgált, tanított falusi iskolákban, és dolgozott a katolikus egyház levéltárában. Évekig munkanélküli volt, sehol sem akarták alkalmazni a rendszerrel szembeni kritikus magatartása miatt. Egyházában dr. Erdő János professzor volt a legfőbb támasza, és ő mondott felette prédikációt, miután a feltételezések szerint egy megrendezett baleset következtében elhunyt. Leánytestvére és édesanyja segítették a létfenntartásban, illetve erkölcsileg támogatták azt az írásban kifejtett  tevékenységét, amelyben a vallási türelmességért és az egyházak szabadságáért szólalt meg. Az erdélyi szász és magyar kisebbség jogainak védelmében a nemzeti és kulturális elnyomás ellen írta leveleit, például Huszár Sándornak is, és küldte olyan fórumokra, ahol úgy vélte, hogy meghallják a vészt jelző figyelmeztetést.

PublikációSzaktanulmány2017Református Szemle 110.2

2015

E tanulmány azzal a céllal követi a Genfi Káté útját, hogy a fellelhető nyomoknak, de főleg a fordításoknak köszönhetően jelezhessük, hogy mikor jelenhettek meg a „kálvini vonások a magyarság lelki arcán”. Az Institutio 1624-es magyar szövegének megjelenése Szenczi Molnár Alberthez kötődik. Ezután hosszúnak vagy éppen túl hosszúnak mondható szünet állt be Kálvin műveinek magyar nyelvre történő fordításai tekintetében, ez viszont nem aka­dályozta meg a magyar református egyház önazonosságának kialakulását.

PublikációSzaktanulmány2015Református Szemle 108.5

Sass Kálmán (Gálospetri, 1904 – Szamosújvár, 1958) írásbeli hagyatékának pontos és részletes feldolgozása még várat magára, de eljött az ideje annak, hogy elkezdjük ennek számbavételét, és a hiány pótlása érdekében legalább tájékoztatásképpen soroljuk ezeket. Miután kivégezték, egyházi és tudományos munkásságának nyomait teljesen száműzték a közéletből, a könyvtárakból pedig írásait haladék nélkül eltávolították, amelyeknek – ismerve a hajdani kommunista diktatúra észjárását – már a címük is jelzi a szigorúan tiltottá vált témákat.

PublikációSzaktanulmány2015Református Szemle 108.1

2014

Tatai Ferenc debreceni lelkipásztor műveiről, alapítványáról, hazai és svájci kapcsolatairól; továbbá 1742-es levele Beck professzorhoz és 1755-ös levele Szent Gallenbe. Temetési beszéde Domokos Márton debreceni főbíró fölött. Heidelbergi Káté erdélyi hatástörténetének kutatása során feltűnik, hogy Tatai Ferenc neve, aki „igen kíváló ember” és termékeny teológus, debreceni lelkész és egyházmegyei jegyző, esperes és püspök nem szerepel az 1752-es, kolozsvári Catechismusi Házi-Kints című kátémagyarázat címoldalán. Belső egyházi körökben, legalábbis a debreceni konzisztóriumban és a városi tanács tagjai között azonban közismert volt az a tény, hogy ő a hírneves Catechismusi Házi-Kints (a továbbiakban CHK) fordítója. Annak nyilvános jelzéséről, hogy valóban Tatai Ferenc ültette át magyar nyelvre Stehelin terjedelmes, Catechismusi Házi-Kints című munkájának német szövegét, későn, csupán csak a Tóth Ferenc szorgalmából 1812-ben megjelent, a tiszántúli püspökök életéről írott műben olvashatunk.

PublikációSzaktanulmány2014Református Szemle 107.2

Tíz éve hunyt el Sass Kálmánné Tőkés Mária, és ez alkalommal ismét meghatódva keresem a család szétszórt, erőszakosan szétvert emlékeit. Sass Kálmán (Gálospetri, 1904. április 17. – Szamosújvár, 1958. december 2.) kivégzésével családja életútját is megbélyegezték. Aztán némasági zárlatot rendeltek el és bárddal rontották a család jó hírnevét. A feleség és családanya lelki arcának kutatása közben üvegbe zárt történelemről és elhurcolt Aranykönyv híréről olvashattam. A Tőkés László püspök által Amerikából hazahozott füzetet lapozva, a svájci Welti asszony kis adattára örvendeztetett meg. A gálospetri tájházból egy olyan Sass Kálmán írta levél híre érkezett, amely eddig ismeretlen volt előttem, és emellett számos új anyakönyvi adat az érmihályfalvi lelkészek jóvoltából. Családfák tanulmányozása pedig elkerülhetetlen, mert az eddigi közlések néha elírásokat tartalmaznak.

PublikációSzaktanulmány2014Református Szemle 107.6

Telegden négy szálas fenyőfa jelzi, hogy a templom kapitális rendbetétele alkalmával elültetett svájci csemeték úgy élték át a viharos időket, mint a Sass Kálmán és jótevőinek kimagasodó emléke. Ez az emlékezet a torzítás és az elhallgatás dacára is égre mutatóan bátorította a híveket. A mezőtelegdi lelkész úgy tudja a szájhagyomány alapján, hogy a templomszentelés alkalmával jelen volt a faültető Welti házaspár is.

PublikációSzaktanulmány2014Református Szemle 107.5

Nagyváradon a reformáció ünnepével egybekötve, 2013. október végén zajlott le az a kétnapos tudományos rendezvény, amely a Heidelbergi Káté múltjáról és időszerűségéről szólt. A konferenciát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezte, támogatta Tőkés László EP képviselő nagyváradi irodája, a hollandiai Juhász István Alapítvány és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete.

PublikációBeszámoló2014Református Szemle 107.2

2013

1734-ben született Salomon Duytsch tizenhárom éves koráig Temesváron, pontosabban a zsidók számára kijelölt Nagypalánk vagy Kispalánk nevű külvárosi részek valamelyikében élt, ezért bölcsőhelye környékén igyekszünk körülnézni.

PublikációSzaktanulmány2013Református Szemle 106.4

Der reformierte Privatdozent István Horváth (Sathmar, 1913 – Klausenburg, 1972) bekam nach seinem Studium der Theologie in Kolozsvár (Cluj, Klausenburg) ein Stipendium in Basel, wo er zwischen 1935 und 1937 Schüler von Barth, Thurneysen, Cullman, Eichrodt und Hartenstein war. In seiner Heimat arbeitete er als Pfarrer und Religionslehrer. Auch war er als wissenschaftlicher Mitarbeiter im reformierten Kirchendistrikt Királyhágómellék (Episcopia Reformată Oradea) tätig.

PublikációSzaktanulmány2013Református Szemle 106.5

2012

Kornelis Heiko Miskotte neve és tudományos munkássága ma az erdélyi lelkipásztorok előtt egyáltalán nem ismeretlen,sőt aktualitását sem kell erőltetni. Miskotte 1924-ben falusi lelkipásztorként intézkedetta magyar gyermekek befogadására. A második világháborút követően pedig neves teológusként szólalt meg a magyar gyermekek felkarolásának és hollandiai gondozásának ügyében.

PublikációSzaktanulmány2012Református Szemle 105.3

Hadad hírnevének hallattán elsőként az egyháztörténeti, közelebbről pedig a királyhágómelléki köztudatba beépült címszavak közül elsőként a Szent László tiszteletére épített műemlék templom; a hadadi Wesselényi család Hadadhoz fűzödő múltja, történelmi szerepe; az üldözött németajkú lutheránusok letelepítése a Wesselényiek által. Az előadás hozzá szeretne járulni a hadadi egyháztörténeti ismeretek bővítéséhez, remélve, hogy belátható időn belül elkészülhet e nemes ecclesia historia domusa.

PublikációSzaktanulmány2012Református Szemle 105.5

A 110 éve született d. dr. Dávid Gyula emlékére. - Összeállította: Adorjáni Zoltán

PublikációAlkalmi megemlékezés2012Református Szemle 105.6

2011

Tisza István hollandiai kapcsolatainak kutatásával szeretet-adósságot törlesztünk. A politikai teológia szemszögéből is vizsgálódva, kétségen kívül megállapítható, hogy a hollandiai neo-kálvinista irányzat Tisza István számára szimpatikus volt, főleg annak társadalomformáló hatását tekintve. Holland részről Tisza Istvánban az öntudatos kálvinista államférfit látták, aki az alkotmányos államjogot promoválta, és akinek a biblikus gondolkozása a haladást és Isten nagyobb dicsőségét szolgálta Magyarországon.

PublikációSzaktanulmány2011Református Szemle 104.3

2010

A múlt században az vált közismertté, és napjainkban is úgy él a köztudatban, hogy személyesen egyedül Belényesi Gergely találkozott Kálvinnal. Ezt az álláspontot a kutatás mára túlhaladta. Elmondhatjuk tehát, hogy a 17. században nem beszélhetünk közkézen forgó, magyarra fordított Kálvin-művekről. Ennek ellenére a kálvini tanítások éltető erővel voltak jelen az egyházban és a közéletben. A peregrinus diákok külföldi egyetemeket jártak, kálvini elvek alapján szervezett egyházakban fordultak meg. A lelkészek által olykor a szószéki üzenetekben jelentkezett a svájci szellem. A magyar nép a Szenci Molnár Albert által fordított genfi zsoltárok révén hordozta „szívében” a kálvini lelkületet.

PublikációSzaktanulmány2010Református Szemle 103.4