Repozitórium index

Jézus Krisztus feltámadása, mint apologetikai kérdés egy igen bonyolult kérdés. A felvilágosodás kora óta viták folynak ezzel kapcslatosan, és egészen biztos vagyok abban, hogy ezután is kétségeket és kérdéseket fog ébreszteni a hívő és hitetlen emberekben egyaránt. Mégis úgy érzem, hogy van létjogosultsága annak a kérdésnek, amely a húsvéti eseményeknek a történetiségére vonatkozik, de kizárólag akkor, ha a választól nem várjuk el azt, hogy biztos alapja legyen a mi hitünknek vagy mások hitének. Le kell tisztáznunk önmagukban, hogy mit keresünk akkor, amikor ennek a rendkívüli eseménynek szeretnénk utána járni. Ha egy mértani pontosságú mérlegre szeretnénk helyezni azokat az érveket, amelyek a feltámadás valósága mellett szólnak és azokat, amelyek ellene, ezután pedig a mérleg nyelvének a helyzetéből kiindulva szeretnénk eldönteni a keresztény hit és az evangélium igazságának a mértékét, fel kell készülnünk arra, hogy csalódás ér bennünket.

Dolgozatom maradandó emléket kíván állítani az 1782-1784 közötti időszak görgényi egyházmegyébe kebelezett gyülekezeteiről.

Dolgozatom a Lupényi Református Egyházközség történelméről szól, kezdetektől egészen 1962-ig. A forrásanyag nagy részét a presbiteri jegyzőkönyvek teszik ki. Sajnos 1916. előtti jegyzőkönyveket a román katonaság megsemmisítette, és így csak másodlagos forrásokból tudhatjuk meg a gyülekezetünk történelmét a kezdetétől egészen 1916-ig.

A dolgozat törzsanyagát az elsődleges források, a vizitációs jegyzőkönyvek feldolgozása során nyert anyag alkotja.

A Magyarláposi Református Egyházközség presbitériumi jegyzőkönyveinek tanulmányozása, átírása során betekintést szerettem volna nyerni az előző korok egyházi életébe, a gyülekezeti munka akkori nehézségeibe, a külső és belső ellentétekbe, illetve egyházam többi felekezettel és nemzetiséggel való kapcsolatába is.

A jelen dolgozat célja az egyházmegye 1785-1787-ben keltezett vizitációs jegyzőkönyvek bemutatása és feldolgozása, valamint annak megvizsgálása, hogy az akkor uralkodó II. József egyházpolitikája befolyással volt-e, s ha igen, milyen módon az egyházmegye életére a fent említett években. A dolgozat szerkezeti felépítésében a következő elv vezérelt: egy történelmi bevezetőt írni az adott korról, ismertetni az egyházmegye múltját és a vizitációt, mint intézményt, mely idői keretben elhelyezhetőek az átírt jegyzőkönyvek, majd a jelentős személyek névsorával emléket állítani.

A Széki Református Egyházmegyének két vagyon összeírási jegyzőkönyveinek egyikét, az 1754. évi Conscriptio (gyülekezeti vagyonösszeírás) teljes egészét, azaz 184 oldalnyi kéziratnak az átírását tartalmazza e szakdolgozat.

Majd kétszázötven esztendővel ezelőtt élt eleink egyházi életének egy szeletét igyekeztem szemügyre venni. Ez a szelet a Görgényi egyházmegye életének 1763-től 1765-ig terjedő időszakát jelenti. Célom az adatok összesítése, a tények felsorolása volt, ami talán segítséget nyújthat abban a kutatómunkában, ami ennek a kornak a feltárására törekszik. Tanulmányom az esperesi vizitációk fennmaradt jegyzőkönyveiből kiolvasható adatokra támaszkodik. Ezek a kéziratok – természetesen – kéziratban maradtak ránk, ezért első feladatom ezek nyomtatott írásba való átírása volt. A kutatási időszak legnagyobb részét ez a munkaszakasz adta. Ezután következhetett a jegyzőkönyvek megismerése, az adatok összesítése és egymás mellé helyezése.

A dolgozat célja az egyházmegye 1744 és 1748 között keletkezett vizitációs jegyzőkönyveinek a feldolgozása, bemutatása és megvizsgálása. Segítséget nyújt, hogy általa megismerjük eleink életét, küzdelmét, azt a harcot, amelyet megvívtak hitükért, egyházukért és népükért. Ugyanakkor emléket is állít lelkészeknek, tanítóknak, elöljáróknak, presbitereknek, egyháztagoknak, akik adott helyzetben, adott korban a legjobb tudásuk, vagy tehetségük szerint vezették és szolgálták az egyházmegyét, akik őrködtek a hit felett, akik szórták a tudás magvait, akik bekötözték a sebeket, akik taposták azt az utat, amelyen most mi járunk.

Dolgozatom bevezető részében a szakirodalom segítségével lényeges információkat közlök a Görgényi egyházmegyéről, ennek kormányzási szerveiről (parciális zsinatról, esperesi vizitációról, illetve ennek céljáról, hatásköréről) és ugyanakkor tisztviselőiről is. A továbbiakban pedig a gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok és tanítók névsorának feltüntetése után, szolgálati helyüknek változását, illetve a változást előidéző okokat vizsgálom meg. A következő részben a lelkipásztorok, a tanítók és a gyülekezeti tagok fegyelmi ügyeit tárgyalom. A negyedik részben az egyházközségek adminisztrációs ügyeinek, az ötödikben pedig a gyülekezetek gazdasági helyzetképének megrajzolására vállalkozom. A dolgozat utolsó része a jegyzőkönyvek nyomtatott írásba átírt szövegét tartalmazza.

A dolgozat témája a második világháború utáni közvetlen évek belmissziói munkái. Mivel 1940-ben különvált Észak-Erdély és Dél-Erdély, ezért kérdéses volt a déli rész igazgatása. Észak-Erdélyhez tartozott továbbra is a két egyházkerület igazgatási pontja: Kolozsvár és Nagyvárad. A dolgozat az Észak-Erdélyben megmaradt gyülekezetek állapotát vizsgálja. Az időpont, amelyet a dolgozat felölel 1945–1947 évek, a második világháború utáni közvetlen évek. Azért ezeket az éveket vizsgáltam, mert a második világháború oly nagy rombolásokat tudott végezni a gyülekezetekben, amelyek teljesen tönkretehették volna a református közösségeket. A megsemmisülés megakadályozására voltak jók a belmissziói munkák. 1948-ban bekövetkezett az államosítás, amely teljesen felborította az addigi rendet az egyházban. Akkor küldték a négy teológiai tanárt kényszernyugdíjba is. 1948-tól egy teljesen új fejezet következett az Erdélyi Egyházkerület életében, ezért ezt a témát már nem boncolgattam.

Ebben a dolgozatban a feltámadás eszméjének a kialakulását, illetve a fejlődését vizsgáljuk a második század környékén. Annak érdekében, hogy egy átfogóbb képet alkossunk a második századi feltámadás eszméjéről rávilágítunk arra, hogy miként kapcsolódnak össze a mártírok és a feltámadás. A keresztyén történelem különböző momentumaira összpontosítunk, amikor a testi feltámadás ideáját megvitatták, megtámadták, megerősítették és / vagy újrafogalmazták.

A dolgozat a továbbiakban két nagyobb részt tartalmaz, melyben az első rész rövid történelmi bepillantást nyújt arról az időkről és eseményekről, melyben a jegyzőkönyvek keletkeztek. A második része és egyben számottevő része a dolgozatnak, tartalmazza a széki egyházmegye 1794-tól 1800-ig felvett és fennmaradt jegyzőkönyveinek átírását tartalmazza.

Nevezhető-e kereszténynek az, aki megkérdőjelezi Jézus testi feltámadását? Mennyire szabad szimbolikusan értelmezni az újszövetségi történeteket, és mennyire kell szó szerint érteni azokat? Mennyire hitelesek a Jézus életével kapcsolatos evangéliumi adatok? A dolgozatomban tárgyalt vita, a XX. század egyik kiemelkedő teológiai eseménye, amelyben napjaink két meghatározó biblikusa, William Lane Craig, evangélikus és John Dominic Crossan liberális teológus ütköztették érveiket, megpróbálva a fent megfogalmazott kérdésekre is választ keresi. A párbeszéd azért is izgalmas, mert tulajdonképpen mindketten elfogadják a feltámadás eseményét, viszont annak természetét, folyamatát, jelentőségét és következményét teljesen másképp magyarázzák.

A 16-17. század történetét többnyire kudarcok jellemzik. Tragédiák követik egymást hűségesen. Ott a török, a tatár, egyik nagyobb nyomorúságot hoz, mint a másik. Érdekelt, hogyan éli meg ezt a kor embere? Hogyan hat ez magára a társadalomra, hogyan befolyásolja az életet, a gondolkozást? Hogyan élik meg a kudarcból kudarcba életérzést? Miben látják a nyomorúság okát? Így jutottam el a „bűneiért bünteti Isten a magyar népet” felfogáshoz. Erről hallva, a kíváncsiság útnak indított. A cím mellé akár kérdőjel is kerülhetett volna. A kíváncsiságból adódóan a dolgozat nem csak bizonygatja ezt a felvetést, hanem valamilyen szinten akarva-akaratlanul a kérdés is megfogalmazódik. A gondolat szűrőn megy végig, mire megszületik a tiszta igazság, mire határozott pontot vagy felkiáltójelet tehetünk a végére. Úgy gondolom ez így helyes, így van rendjén.

Dolgozatomban azt igyekszem felfedni, hogy miképpen gondolkodtak az emberek az életről és halálról, illetve a feltámadásról az intertestamentális korban, a Deuterokanonikus bibliai könyvek alapján.

Báthory Gábornak az egyházpolitikája, tulajdonképpen a Báthoryak egyházpolitikájának a folytatása. Először is azt fogom megnézni, hogy milyen volt az egyházi helyzet, amikor Báthory Gábor trónra került, és hogy ezután pedig ő maga mit tett egyháza helyzetéért, akár közvetlen vagy közvetett módon. Mindezt négy téma kidolgozásában fogom tárgyalni. Első a kolozsvári református eklézsia, a második a Szilágyságban hozott rendelkezése, harmadik Foktűi Máté, a hajdúk református papja és a hajdúk viszonya Báthory Gáborhoz, a negyedik pedig az Ágostai hitvallású evangélikus egyház létrejötte Magyarországon és Erdélyben.

A tudományos vizsgálódásban nem megengedhető, hogy az emberi meghatározottság által a kutató szubjektív álláspontja érvényesüljön, hanem az adatok feltárásakor törekednie kell az objektív magatartásra, a forráshasználatban nem járhat el önkényesen, valamint számolnia kell az adott adatokkal, forrásokkal kapcsolatos ellenvéleményekkel is. Mindezen kutatói magatartásra élő példa újszövetséges teológiai professzor, akinek a feltámadásról szóló sajátos szemléletének bemutatására jelen dolgozatban vállalkozom. Nézetei és kutatáseredményei azért sajátosak, mert a történeti kutatás módszereivel közelíti meg a feltámadás kérdését, azaz történelmi vonatkozásban vizsgálja azt.

Ebben a dolgozatban a helyreállítás-tan (ἀποκατάστασις) terminológiájának kialakulását vizsgáljuk. Fontosnak tartjuk meghatározni a fogalom etimológiáját és annak használatát az ókori görög forrásokban (sztoicizmus, Arisztotelész), a judaizmusban (beleértve a Septuagintát) és az Újszövetségben. A dolgozat jelentős részét az óegyházi kontextus vizsgálata teszi ki. Irenaeus az ἀποκατάστασις-tan előfutára, aki az univerzális rekapituláció (ἀνακεφαλαίωσις), megbékélés fogalmával elővételezi az Órigenész által megfogalmazott helyreállítás-tant. Irenaeus Az eretnekségek ellen (Adversus Haereses) című művének részletei alapján vizsgáljuk az univerzális rekapituláció terminológiáját. Ezt követi az ókeresztény gondolkodás első nagy összegzője, az alexandriai születésű Órigenész, akinek A princípiumokról című művében domborodik ki az ἀποκατάστασις tan.

A dolgozatom kapcsán sikerült feltárni azokat a célokat, indokokat és eseményeket, amelyek segítettek megérteni a negyedik keresztes hadjárat lényegét. Maga a háború nemes cél érdekében tört ki, hiszen a kereszténység születésének a helyét, a Szentföldet fel kellett szabadítani az arab fennhatóság alól. Kezdetben a hadjáratok valóban sikeresek voltak. Azonban az idő elteltével felszínre kerültek olyan törekvések, melyek más irányba terelték az eseményeket és a lényeget. Ha visszatekintünk az eseményekre, akkor megállapíthatjuk, hogy békésen is meg lehetett volna oldani a problémát. Gondoljunk csak Oroszlánszívű Richárd és Szaladin egyezségére, amely békét biztosított. A hadjáratok azért nem jártak sikerrel, mert önös érdekek kerültek előtérbe: hatalom és meggazdagodás bármi áron. A keresztes háborúk lényegét leginkább Jeremiás próféta szavaival tudnám összefoglalni: „... esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.” (Siralmak 4,17)

Nüsszai Gergely a negyedik század egyik fontos gondolkodója volt. A kappadókiai atya társaival együtt (Nagy Baszileiosz és Nazianzoszi Gergely) fontos szerepet játszott a keresztyén dogmák alakulásában. Élete végére az ortodoxia védelmezőjének is nevezték. Jelen dolgozatban a halálhoz és a feltámadáshoz kapcsolódó tanítását vizsgáltuk, elsősorban antropológiai szempontból. Ehhez kapcsolódóan fontos volt a teremtés témakörének vizsgálata is, mert a kérdés mélyebb vizsgálata során kiderült, hogy Gergely teremtésről szóló tanítása szervesen összefügg a halál és feltámadás kérdéskörével. A Szentírást zsinórmértékként használva Gergely többek közt válaszokat keres az alábbi kérdésekre: mi lesz a testtel és a lélekkel a halál után? Hogyan történik a feltámadás? Ki támad fel? Milyen mértékben azonos a meghalt személy a feltámadottal? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén halad dolgozatunk is.

A dolgozat célkitűzése az volt, hogy szakszerűen bemutassa a kolozsvári teológiai fakultáson végzett egyháztörténeti oktatást a fakultás 1895-ös megalakulásától egészen az 1948-ban bekövetkezett változásokig. A jelzett időszakban oktatott egyháztörténészek működési idejéhez szabott korszakokat egyenként megvizsgálva részletes kimutatást közöltünk az oktatott tantárgyakról, azoknak tananyagáról, az óraszámokról, mindezeket történelmi keretbe ágyazva. A következőkben összesítjük azokat a legfontosabb általános adatokat és kimutatásokat, amelyeket a kutatás során sikerült feltárni.