Jelen tanulmány fő témája a hollandiai Gereformeerde Kerken ösztöndíjalapjának létrejötte, amelynek célja az volt, hogy magyar teológushallgatók az amszterdami Vrije Universiteiten és a Kampeni Teológiai Főiskolán folytathassanak tanulmányokat. Az alap 1921-ben jött létre és az 1761-ben létrejött Stipendium Bernardinum hagyományait folytatta, amely magyar származású és a németországi Pfalz tartományból érkező hallgatók utrechti tanulmányait támogatta. Ennek az alapnak a létrejöttét Sebestyén Jenő, a neokálvinista Abraham Kuypernak, a Vrije Universiteitnek, valamint a Gereformeerde Kerken in Nederland alapítójának és fontos vezető személyiségének magyarországi követője kezdeményezte. A Gereformeerde Kerkent az államegyházként működő Hervormde Kerkből kivált gyülekezetek 1892-ben hozták létre. A tanulmány az egyházszakadás hátterével, a holland-magyar kapcsolatoknak az első világháborút követő fokozódásával, valamint az ösztöndíjalap létrejöttével foglalkozik.
„Az ifjúság a jövő záloga!”
Subtitle
Sebestyén Jenőről, valamint azon törekvéséről, hogy a magyar teológiai hallgatók megismerkedhessenek a neokálvinizmussal Hollandiában
Bibliográfiai hivatkozás
: „Az ifjúság a jövő záloga!”. Sebestyén Jenőről, valamint azon törekvéséről, hogy a magyar teológiai hallgatók megismerkedhessenek a neokálvinizmussal Hollandiában. In: Református Szemle 118.1 (2025), 82--94
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: Szaktanulmány
Forrás: Református Szemle 118.1
Kulcsszavak: holland-magyar kapcsolatok, tanulmányi ösztöndíj, Hollandia, Stipendium Bernardinum, egyházszakadás, Első Világháború, gyermekmentés, Abraham Kuyper, holland teológia, Sebestyén Jenő, Henrietta Kuyper, Dobos Károly, neokálvinizmus