Szaktanulmány

Image

Invocation of biblical authority in a secular decision

The theocratic relevance of the Torda Edict (1568)

It is often argued that the sixteenth-century Reformation initiated a chain of events that ultimately led not only to religious pluralism within the body of the Western Christian Church, but also to the rise and dispersion of mutual acceptance among various religious groups. The fact, however, that these two things (i.e. religious pluralism and tolerance) did not emerge directly and immediately (almost as a matter of course) from the Reformation itself, is similarly undeniable.

The Passion of the Lord Jesus Christ in Early Christian Confessions

In this short paper I would like to provide a comparative analysis of the passages concerning the passion of the Lord Jesus Christ of the Early Christian confessions (among them the Apostolic Creed1 as well), because these passages are frequently the source of theological misunderstanding and debates. The main question which urged me to do this research had occurred in relation with the Apostolic Creed.

The Reasoning Faith of Melanchton as a Humanist

Melanchton is usually considered as both a Humanist and a Reformer. Many of the books and studies written about him present him as a theologian. It is also worthwhile studying the Humanist intellectual components of his personality, since, after all, a great proportion of his works are ones which present him as a deep thinking, through intellectual, writing with sublime eloquence.

Adalékok a Szabadi úti református egyházközség történetéhez

A Szabadi úti egyházközség „fiatalsága” ellenére a XX. század elejére visszanyúló, igen mozgalmas történettel rendelkezik. Az addig mezőségi út (1898tól Szabadi utca) lakott területté válása a város múlt század eleji, Maroson túli terjeszkedésének volt az eredménye. Az ott meg(ki)alakult gyülekezet gyökerei, amely a marosvásárhelyi református egyházközséghez tartozott, ezen időszakra nyúlnak vissza.

Az 1956-os magyar forradalom előtt, alatt és után a kolozsvári Protestáns Teológián

Az 1956-os magyar forradalom erdélyi hatását feldolgozó történelmi munkák1 alapján ma már eléggé ismert, hogy 1956 őszén Romániában is az egyetemi ifjúság volt az, amely a legközvetlenebbül és a legnyíltabban fejezte ki együttérzését a forradalommal. A kolozsvári, temesvári, bukaresti megnyilvánulások természetesek voltak, hiszen minden forradalmi megmozdulásra az ifjúság reagál a legnyíltabban és a legkedvezőbben. Ez esetben azonban volt két olyan tényező, amelyek – nemcsak a kolozsvári Protestáns Teológián, hanem általában – az ifjúság egész magatartását befolyásolták.

Világi és egyházi sajtó. Ami elválaszt, és ami összeköt

A nyilvánossággal való élés reformációi örökségünk is: a sajtóval egyaránt nagyon hamar és nagyon jól tudott bánni a reformáció német és genfi ága, de a magyarországi reformátorok is. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó szerkesztője éppen lelkipásztor volt, az evangélikus Rát Mátyás.

Számmisztikai ízelítő Alexandriai Philón munkáiból

Minden kultúrára egyaránt jellemző jelenség, hogy már kezdeti szakaszaikban különös jelentőséget tulajdonítanak a számoknak. Ugyanis a régi idők emberei úgy vélték, hogy a számokra nem csupán a törvényszerűség jellemző, hanem valami misztikus erő is rejlik bennük. A számmisztikát természetszerűen kapcsolták a valláshoz, illetve a mágiához, s bizonyos számokat szentnek tekintettek.

Prédikációs problémáink

Mind több átlagkeresztyén úgy gondolja, hogy a templombajárás a konfirmandusok (legalábbis a kátéórákon való részvétel által), meg az idejükkel mit kezdeni nem tudó öregek szokása, akiknél az ún. társadalmi érintkezés bizonyos formáját is jelenti. A többiek számára az egyház nem más, mint alkalmi eszköz, bizonyos vallásos-konvenciós esetek megoldására, mint a keresztelés, konfirmálás, esketés, temetés illő formában való lebonyolítása. Az Ige mindezekben egyre kevésbé jut szóhoz, vagy ha szóhoz jut is, alig figyelnek rá.

A közjó szolgálatában

Lassan két évtizedes – és valljuk be, néha furcsa – demokráciánkban gyakran vetődik fel a kérdés: hogyan egyeztethető össze az egyházi élet és szolgálat a világi, közösségi tevékenységekkel? Manapság talán egyike a legvitatottabb és leghangosabb kérdéseknek, hogy meddig terjedhet az egyház és a lelkipásztorok politikai szerepvállalása. Sokféle „recept” létezik erre a kérdésre.