Az istentisztelet értelmét és lényegét illetően sokat köszönhetünk a reformátoroknak, hogy ti. hangsúlyozták Isten jelenlétének fontosságát, amely az olvasott, hirdetett és magyarázott Ige által valósul meg, mégis el kell ismernünk, hogy szakítottak az istentisztelet titokzatosságával és elveszett Isten kimondhatatlan jelenlétének megérzése. Ennek az örökségnek megszakadását nehezen lehet elhordozni. De a genfi reformátor teológiai gondolkodásában mégis találunk olyan elemeket, amelyek alapján kidolgozhatjuk saját istentiszteleti rendünket, és amelyekkel megújíthatjuk liturgikus cselekedeteink ihletforrását. Ez lesz előadásom első részének témája. A második részben rámutatok azokra a körülményekre, amelyekben reformátorunknak tevékenykednie kellett, és fel fogom eleveníteni minden liturgia forrásának, az éneklésnek és az imádságnak jelentőségét.
A Kálvintól örökölt liturgia ihletforrásai
Contributor
Bibliográfiai hivatkozás
Neeser, Daniel: A Kálvintól örökölt liturgia ihletforrásai. In: Református Szemle 102.5 (2009), 565--572
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: Szaktanulmány
Forrás: Református Szemle 102.5
Témakör: Rendszeres teológia, Gyakorlati teológia