A lélek halhatatlanságának unitárius teológiai értelmezése

A dolgozat a lélek halhatatlanságának kérdését vizsgálja az unitárius teológia keretében, filozófiai, teológiai és kortárs tudományos nézőpontokat ötvözve. A klasszikus filozófiai hagyományokból és a keresztény teológiai reflexiókból kiindulva elemzi, miként alakult a lélek halál utáni tovább élésébe vetett hit, és hogyan értelmezik azt napjainkban, különös tekintettel az unitárius vallási gondolkodásra. A dolgozat interdiszciplináris és hermeneutikai megközelítést alkalmaz, különös hangsúlyt fektetve a halhatatlanság tanításának egzisztenciális és etikai vonatkozásaira. Az emberi értelem és erkölcsi fejlődés méltóságába vetett bizalmon alapulva az unitárius teológia a hit és értelem párbeszédét helyezi előtérbe a dogmatikus megközelítések helyett. A kutatás rámutat arra, hogy ez a teológiai hagyomány nem pusztán metafizikai hipotézisként tekint a halhatatlanságra, hanem mint mélyen emberi kérdésre, amelyet a veszteség, a remény és a transzcendencia iránti vágy formál. A dolgozat újraértelmezi a klasszikus nézeteket Platóntól a kortárs idegtudományig, és feltárja a tudat, a halál és a szellemi folytatás összefüggéseit. Kiemelt figyelmet kap a test-lélek dualizmus teológiai újraértelmezése, valamint az örökélet fogalma, mint jelen idejű spirituális valóság, amely az erkölcsi jóság és szeretet gyakorlásán alapul. A dolgozat arra a következtetésre jut, hogy a lélek halhatatlanságába vetett hit, unitárius szemszögből vizsgálva, nemcsak összeegyeztethető a modern gondolkodással, hanem érvényes és reményteli válaszokat is kínál a mai ember egzisztenciális kérdéseire. Hitre és keresésre hív, és az örökkévalóságot személyes átalakulásban és isteni igazságban látja beteljesedni.