Biró István

Biró István (Székelyudvarhely, 1994) Segesváron végezte középiskolai tanulmányait, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) politikatudományok szakán szerzett oklevelet. 2017-től a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója a református szakirányú alapképzésen. Jelenleg magiszteri tanulmányokat is folytat a BBTE Történelem és Filozófia Karán. Érdeklődési és kutatási területei: az Erdélyi Református Egyház két világháború közötti szervezete és működése, 20. századi egyházi oktatástörténet, az erdélyi református elit helye a két világháború közötti magyar kisebbségpolitikában.

Contributed content

2023

After the First World War, the Hungarians in Transylvania were faced with a new situation. However, in spite of the initial difficulties and challenges, the change of the external empire and the change of the internal empire became inevitable. The passivity of the early years was gradually replaced in the 1920s by active politicking, self-determination and path- finding. The churches, and in Transylvania in particular the Transylvanian Reformed Church and its leading leaders and thinkers, played a significant role in this search for a new way forward. As Dezső László put it, “In the nation we find the fullest and most organic unity of quantity and quality, of matter and soul, of state and church”. In the years between the two world wars and during the Second World War, many articles were written about the ideas, thoughts and insights of church leaders, intellectuals, pastors, bishops and theological teachers whose names and theological work are well-known, but whose view of the nation is less so. The aim of this study was to present an accurate account of the national outlook of contemporary Reformed intellectuals through publications published between 1920 and 1944, all within an ideological, ecclesiastical and chronological framework.

ThesisMA Szakdolgozat2023Supervisor: Kolumbán Vilmos József

Az erdélyi református egyház a trianoni békeszerződés után egy teljesen új, addig soha nem tapasztalt helyzetben találta megát. Az impériumváltást követő években azonban elindult egy eszmei útkeresés nemcsak az irodalom és a közélet terén, hanem az egyház életében is. Az erdélyi magyar értelmiség ezen útkereséséhez jelentős mértékben hozzájárultak a korabeli református egyház vezetői, teológiai tanárai és lelkipásztorai, akiknek elmélkedéseik, gondolataik ma is jelentős tartalommal és hatással bírnak. Jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárja ezeket az 1920 és 1944 között megjelent kiadványokat egy eszme- és egyháztörténeti keretbe foglalva és időrend szerint ismertesse a korabeli református értelmiség nemzetszemléletét. A tanulmány elején megvizsgáltuk a transzilvanizmus és a népszolgálat eszméjét, ezt követően rátértünk ennek alapján az 1920-as évek eszmei útkeresésére, az 1930-as években megjelent írások alapján a nemzeti létkérdéseket, elgondolásokat ismertettük, majd rátértünk az 1940 után kialakult újszerű nemzetszemléletre.

PublicationResearch article2023Református Szemle 116.2

2021

1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés nemcsak Erdély földrajzi megosztottságát eredményezte, hanem magával vonta az Erdélyi Református Egyházkerület kettészakadását is. A korabeli egyházi vezetés jelentős szerepet játszott a két világháború közötti erdélyi magyar társadalom és közélet alakulásában, amit főként az oktatás terén igyekezett érvényesíteni. Ez alól a második bécsi döntést követő napok, hetek sem voltak kivételek. Jelen dolgozat azt a célt szolgálja, hogy pontos kimutatást közöljön azokról a kezdeti intézkedésekről, egyházi határozatokról, demográfiai következményekről, amelyek hatással voltak az erdélyi református egyház életére a második bécsi döntést követő hetekben, mindezt egy időrendet követő, eseménytörténeti szálon mutatva be. A dolgozat az erről a korszakról született magyar- és egyháztörténeti szakirodalmon kívül elsősorban a korabeli egyházi levéltári forrásokon és a sajtó közlésein alapul, amelyből az is kiderül, hogy elődeink miként látták és élték meg ezt a váratlan fordulatot.

ThesisTDK2021Supervisor: Kolumbán Vilmos József

Jelen tanulmányban a kolozsvári teológiai fakultáson 1898 és 1944 között meghirdetett egyháztörténeti pályatételeket és a beküldött egyháztörténeti pályamunkákat összegeztük és ismertettük. Ezek a munkák szorosan kapcsolódtak a fakultás egyháztörténeti oktatásának történetéhez és az önálló tudományos kutatást, tehetséggondozást voltak hivatottak megteremteni.

A vizsgált időszakban összesen huszonhat egyháztörténeti pályamunka ké­szült el a harmincnégy kitűzött pályatétel közül. A beküldött munkák és a meg­hirdetett pályatételek száma korszakonként változott, azonban ezek relevánsan beleágyazódnak az intézménytörténeti keretbe. Ameddig a monarchiabeli fakultás korában minden évben hirdettek egyháztörténeti pályamunkát, addig az impériumváltást követő évtizedben elenyésző ez a szám. Emiatt a teológiai hallgatók önképzése is lecsökkent. A meghirdetett pályatételek száma és az akadémiai tehetséggondozás az 1930-as évektől lendült fel ismét.

A tanulmány fontos szemelvényeket ad arról is, hogy miként bírálták és jutal­mazták a pályamunkákat, a statisztikai összesítések és kimutatások által pedig pontos képet nyújt a vizsgált időszak pályatételeinek tematikus besorolásáról, számszerű alakulásáról, amellyel képet alkotnak a korabeli intézményről, a korszak szelleméről és teológiai szemléletéről.

PublicationResearch article2021Református Szemle 114.3

Tanulmányunkban egy jelentős közigazgatási-hatalomváltási folyamatot vizsgáltunk meg: milyen hatást gyakorolt az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés az erdélyi református egyház Kolozsvári Theologiai Fakultására? Ez a történelmi fordulat nemcsak örömre adott okot, hanem nagy mértékben megváltoztatta és nehézségek elé állította a teológiai képzést. Betekintést nyerhettünk abba, hogy a fakultás és annak vezetősége milyen kihívásokkal szembesült az új helyzetben, és hogy milyen megoldásokat keresett ezeknek orvoslására.

A második bécsi döntést követően a fakultásnak a magyar állam egyházi fel­sőoktatásába való betagolódása az elsődleges feladatok közé tartozott. Rendezni kellett továbbá a hallgatók tanulmányi helyzetét, szembe kellett nézni a jelentős létszámcsökkenéssel és az pénzügyi válsággal. Ezek a hatások megváltoztatták a fakultás külső és belső életét is; következésképpen azt látjuk, hogy a társadalmi, közigazgatási, politikai változások kiváltképp befolyásolták az intézet működését és a lelkipásztorképzést.

Az Erdélyt érintő hatalomváltási folyamatok egyházi kontextusban való értel­mezéséhez a teológiai tanárok egyházi kiadványokban megjelent írásai nyújtottak támpontot. Segítséget nyújtottak helyes látásmód kialakításához, és meghatározták a döntés vélt, illetve várt következményeit. Tanulmányunk arra is rávilágít, hogy a vizsgált időszakban az egyházi és közéleti tevékenységek rendkívüli módon fonódtak össze.

PublicationResearch article2021Református Szemle 114.6

A dolgozat célkitűzése az volt, hogy szakszerűen bemutassa a kolozsvári teológiai fakultáson végzett egyháztörténeti oktatást a fakultás 1895-ös megalakulásától egészen az 1948-ban bekövetkezett változásokig. A jelzett időszakban oktatott egyháztörténészek működési idejéhez szabott korszakokat egyenként megvizsgálva részletes kimutatást közöltünk az oktatott tantárgyakról, azoknak tananyagáról, az óraszámokról, mindezeket történelmi keretbe ágyazva. A következőkben összesítjük azokat a legfontosabb általános adatokat és kimutatásokat, amelyeket a kutatás során sikerült feltárni.

ThesisBA Szakdolgozat2021Supervisor: Kolumbán Vilmos József

2020

Az egyház-história úgy kezelendő, hogy életet adjon és életet ébresszen. Ezekkel a szavakkal mutatta be az egyháztörténet-oktatást Kenessey Béla, a kolozsvári református teológiai fakultás igazgatója, későbbi református püspök 1896. október 1-én a tanévnyitó beszédében. Eme dolgozat is erre a megállapításra épít. Célja az, hogy feltárja és bemutassa az egyháztörténet-oktatás történetét a fakultás alapításától a második világháború utáni változásokig. A dolgozat négy korszakot ölel át, amelyeket ebben az időszakban oktató egyháztörténészek működési idejéhez szabtunk. A dolgozat ezt a négy korszakot mutatja be, illetve pontos kimutatást közöl az ebben a jelzett időszakban oktatott egyháztörténeti tárgyak tananyagáról, óraszámairól. Mindezt olyan történelmi keretbe ágyazva, amely áttekinti a tanárok itteni munkásságát és az egyházi, társadalmi, történelmi változásokat. A dolgozat kitér továbbá az ebben a korszakban készült egyháztörténeti pályamunkákra is, valamint egy egyfajta hidat épít a monarchiabeli fakultás megalakulásától az 1948-as változásokig a tanárokon, diákokon, tantárgyakon keresztül.

ThesisTDK2020Supervisor: Kolumbán Vilmos József