Fazakas Sándor

Dr. Dr. hc. Fazakas Sándor 1965-ben született Marosvásárhelyen. Teológiai tanulmányait Kolozsváron, Nagyszebenben, Debrecenben és Münsterben végezte. 1991-ben szerzett református lelkészi oklevelet. 1992-től folyamatosan lelkész Milota, majd Hosszúpályi egyházközségekben. 1997-től Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) szociáletikai és egyházszociológiai tanszékének tanára. Doktori fokozatot 1999-ben, habilitációs oklevelet 2003- ban szerzett a hittudományok területén. 2004. szept. 1-jétől kinevezett egyetemi tanár. 2005– 2011 között a DRHE rektora, 2015-től a doktori iskola vezetője, a doktori és habilitációs tanács elnöke. Az Alexander von Humboldt Alapítvány, valamint a DAAD kutatói ösztöndíjtámogatásával több alkalommal végezett kutatást a Münsteri és a Heidelbergi Egyetem teológiai fakultásán. Több nemzetközi szakmai egyesület, tudományos bírálóbizottság, valamint szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területei: reformátori etika, ekkléziológia és kübernetika, egyház és társadalom kapcsolata Kelet-Közép-Európában, múltfeltárás és társadalmi megbékélés, egyházi kiengesztelődés, Barth teológiájának magyarországi recepciója, az alkalmazott etika területei stb. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem 2017. okt. 26-án Doctor Honoris Causa címmel tűntette ki

Szerzői tartalom

2021

A vallás nem megoldás. A vallás a probléma maga! – hangzik korunk vallás-kritikájának tenorja, amely világunk, s benne életünk, szabadságunk és békességünk veszélyeztetettségét és fenyegetettségét a fundamentalista vallási meggyőződés számlájára írja. Valóban, egyrészt nem kevés azon megnyilvánulások száma, amelyekben félelem tükröződik a vallásokkal, különösen az iszlám fundamentalizmussal szemben, amely egy isteni vagy vallási tekintély nevében abszolút engedelmességet és alávetettséget követel, s ennek eléréséhez az erőszak alkalmazásától sem riad vissza. De már az újkori vallási fundamentalizmus előtt is közkedvelt narratíva volt, hogy a vallás és politika szimbiózisa, illetve a reformáció által kiváltott konfesszionális ellentétek és brutális vallásháborúk csak pusztulást és romokat hagytak maguk után az öreg kontinens társadalmaiban.

PublicationResearch article2021Az Írás bűvöletében

2020

2019

Minden jel arra utal, hogy a vallásos gyökerek ellenére az európai emlékezetkultúra és emlékezetpolitika modelljei jól érvényesülnek az intézményes vallás nélkül is, sőt a zsidó-keresztyén vallási és a szekuláris emlékezés különbségein túl ez az emlékezetkultúra megteremti a saját vallási dimenzióit.

PublicationResearch article2019Studia Doctorum Theologiae Protestantis 10.1

2017

Talán nem meglepő, hogy protestáns teológusként, illetve református teológiai tanárként a reformáció 500 éves jubileumi évében a reformációról kívánok elmélkedni, vagy inkább fogalmazzak így: a reformációról kívá- nok önök előtt hangosan gondolkodni még akkor is, ha a reformáció témájáról számtalan előadást, értelmezést hallhattunk már ebben az évben. Mégis válla- lom a kockázatot, mert sajátos és talán szokatlan szemszögből kívánok közelí- teni a témához, s olyan kérdéseket szeretnék ma feszegetni, amelyek a jubileumi év felfokozott hangulatának elmúltával várnak majd válaszra, kiértékelésre. Szemlélődésem kiinduló kérdése ez: vajon miben sajátos ez a mostani, a mi nemzedékünk által megélt reformációjubileum?

PublicationResearch article2017Református Szemle 110.5

2014

Nem sokkal a rendszerváltás után a kutató egy időközben nyugalmazott lelkipásztort egy 1962-ből származó jelentéssel ajándékozott meg. A jelentés őróla szólt, még teológus éveiből. A tartalom, illetve a jellemzés az Állambiztonsági Szolgálatnak volt címezve, s röviden összefoglalva ez olvasható benne: a fiatalember „tehetségtelenebb, mint az apja”, „siralmasan gyenge”, mindenképpen meg kell akadályozni, hogy apja helyére kerüljön a gyülekezetben. Az élet fintora, hogy néhány évtizeden át a jelentő és a megfigyelt ugyanannak a lelkészi munkaközösségnek volt a tagja. Az áldozat, miután hirtelen birtokába került a jelentésnek, a következő alkalmon szó nélkül a jelentéstevő asztalára tette annak másolatát. Többé nem találkoztak. Az egykori ügynök elmaradt a köri találkozókról, s egy év múlva meghalt. Az egykori célszemély ma így vall erről: magamat is vádolom, nem lett volna szabad megállni félúton.

PublicationResearch article2014Református Szemle 107.6

2007

A rendszerváltozást követően az egyház számára megnyílt lehetőségek új feladatok elé állítják a gyülekezeteket, közelebbről a lelkészt, a teológust. Az elvárások tudatosításának idején és a megfelelési kényszer nyomása alatt fennáll a kísértés elmélyült teológiai munka nélkül gyors és használható gyakorlati eszköztár elsajátítására, megszerzésére. Lerövidül tehát az út a bibliai-teológiai alapvetés és a gyakorlati következmények/ következtetések között, ez pedig szelektív látáshoz és torzulásokhoz vezet. Tanulság: érdemes ezt az utat nem megspórolni! Az elmélyült teológiai munka, valamint az egyházi és társadalmi valóság megtapasztalásának igénye a teológia beszűkülésének vagy különböző érdekek mentén történő instrumentalizálásának veheti elejét!

PublicationResearch article2007Református Szemle 100.6