Repozitórium index

Tóth Levente (Székelykeresztúr, 1978) – történész, egyháztörténész. 2012-ben szerzett doktori fokozatot a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán. 2016-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Kutatási területe: iskolatörténet, egyházi és világi elitek a 18–19. században, egyházi prozopográfia, székelyföldi reformátusság.

Vörös Éva (Budapest, 1955) 1980-ban fejezte be teológiai tanulmányait Budapesten. Mentálhigiénés szakemberré Debrecenben lett (1996), vallástanári diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett (1999). Külföldi tanulmányokat Cambridgeben, Wales-ben (1983–1984), Chicagóban (1992), Tübingenben (2010–1912) és Heidelbergben (2013) folytatott. Dolgozott diakóniai intézményekben és végzett lelkészi szolgálatot Budapesten, Pomázon és Biharban. Tanított gimnáziumban (Debrecen) és a Súlyok István Főiskolán (Nagyvárad, 1996–2001) és egyetemen (Testnevelési Egyetem Mentálhigiéné Tanszék, Budapest, 1999–2001). Közben rendszeresen publikált. Három önálló kötete jelent meg. 2020-tól a kolozsvári Fébé Diakóniai Otthon lelkésze.

D. dr. Tőkés István (1917–2016) a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson (1933–1938), Kasselben, Tübingenben és Bázelben (1938–1941) végezte teológiai tanulmányait. Ez utóbbi helyen Karl Barth és Oscar Cullmann gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérte után püspöki titkár volt, és főiskolai lelkipásztorként szolgált. 1946 és 1973 között az Erdélyi Református Egyházkerület egyházigazgatója és előadó-tanácsosa volt. Betöltött tisztségei: egyházkerületi tanácsbíró (1947), zsinati tag és az Állandó Zsinati Tanács tagja (1948), a Teológiai Elöljáróság és a Teológiai Magántanárképző Bizottság tagja (1953), generális direktor (1957), egyházkerületi főjegyző (1974), és a nyugdíjpénztár, valamint több egyházkerületi és zsinati bizottság elnöke. 1973-tól 1983-ig volt a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Theológiai Intézet újszövetséges professzora. Az 1930-as évek közepétől induló és sokrétű tudományos munkásságáról számos önálló kötete és tanulmánya, illetve közleménye tanúskodik.

Dr. Székely József (Somosd, 1969) a Kolozsvári Protestáns Teológián végezte tanulmányait (1989–1994), a Dési Református Egyházközségben volt segédlelkész (1994–1995), majd a Kozárvári Missziós Egyházközségben szolgált (1995–2001). Gyakorlati teológiából az Utrechti Egyetem Református Teológiai Fakultásán képezte tovább magát (1998–1999). 2001-től a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség lelkipásztora. 2001 és 2009 között elnöke volt a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetségnek. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett doktori címet. Kutatási területe: homiletika, az aktuális igehirdetés lehetőségei, valamint a lelkipásztori identitás és az igehirdetés kapcsolata.

Szabadi István (1964) a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója 1996 óta. Habilitált egyetemi docensként egyháztörténetet, forrástant tanít a Debreceni Egyetemen. Kutatási területe a 16–18. század magyar egyház- és művelődéstörténete, különös tekintettel a Partiumra. Az általa vezetett levéltár önálló kiadványsorozata, elsősorban forráskiadásai szintén a Partium gyülekezeteire, illetve magára a történeti tiszántúli egyházkerületre vonatkoznak.

Szabó András (Derecske, 1954. szept. 30.) irodalomtörténész, lelkészcsaládban született, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte, majd 1978-ban az ELTE BTK magyar–latin szakán szerzett diplomát. 1991-től az irodalomtudomány kandidátusa, 1998-tól habilitált doktor, 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A révkomáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának professzora, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK professzor emeritusa. Szakterülete a régi magyar irodalom, kutatási területe a magyar reformáció és késő humanizmus irodalma, különös tekintettel a magyar– német kapcsolatokra.