Az 1636-os Öreg Graduál vitathatatlanul a magyar református egyházi éneklés csúcspontját jelenti. A köztudat azonban teljesen másképp látja ezt. Az Öreg graduál kutatásával kapcsolatos eredmények jó része az utóbbi 20 évben született, így korábban természetesen nem lehetett ismert az a rengeteg adat sem, melyek a graduál 17–18. századi, sőt – jórészt Kurta Józsefnek köszönhetően – 19. századi használatát is bizonyítják. Az utóbbi évtizedek felfedezései nyilvánvalóvá tették, hogy e liturgikus könyvnek kulcsszerepe volt a szertartási énekek továbbterjedésében, használatában és továbbélésében.Jogos azonban a mai egyházzenész, kántor vagy lelkipásztor kérdése: jelenthet-e az Öreg graduál megismerése és feltámasztása a mai egyházi énekgyakorlat számára is előrelépést?
Liturgikus alkalmak a gyülekezetben
Contributor
Bibliográfiai hivatkozás
Bódiss Tamás: Liturgikus alkalmak a gyülekezetben. In: Református Szemle 104.5 (2011), 488--496
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: Szaktanulmány
Forrás: Református Szemle 104.5
Témakör: Gyakorlati teológia, Egyháztörténet
Kulcsszavak: liturgia-történet, graduálok, Öreg graduál