A mögöttünk levő évtizedek református teológiai munkásságának kritikai feldolgozása a mai nemzedék számára elvégzendő feladat. Ahhoz, hogy ez ne a "bűnbakkeresés" mechanizmusa legyen, hanem katarzist adó szolgálat, valóban teológiai munkát kell végezni. Teológiát csak teológiai kritériumokkal lehet mérni. Fontos teológiai aspektusra mutat rá Török István Barth nyomán, amikor egyfajta krisztológiai herezist lát megjelenni az ősi hitvallást — Jézus Krisztus Úr — kiegészítéssel ellátó teológiai vonalvezetésben. Ez a kiegészítés, amelyik egyre nagyobb helyet követelt magának, míg végül mindent meghatározó tényező lett, így hangzott: ...ezért igent mondunk a szocializmusra." Bogárdi Szabó István disszertációjában? az egyházvezetés és a teológiai munka összefüggését (összemosódását) vizsgálja, rendkívül fejlett és éles kritikai érzéssel boncolva az ekleziológiai herézist. Úgy vélem, hogy a bemutatott és elemzett szociáletikai kritériológia alkalmas arra, hogy vele tegyük mérlegre az elmúlt évtizedekben követett teológiai módszer néhány sarkalatos pontját.
Arthur Rich szociáletikai kritériológiája és a XX. század második felének magyar református szociáletikai felismerései
Contributor
Bibliográfiai hivatkozás
Bölcskey Gusztáv: Arthur Rich szociáletikai kritériológiája és a XX. század második felének magyar református szociáletikai felismerései. In: Református Szemle 90.1 (1997), 5--12
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: SzaktanulmányForrás: Református Szemle 90.1Témakör: Rendszeres teológiaKulcsszavak: etika, szociáletika, Arthur Rich, kommunizmus, megbocsátás