A tanulmányban bemutatott bibliai modellek felállításának és vizsgálatának az a célja, hogy teológiailag megalapozott segítséget nyútson a lelkészfeleségeknek önazonosságuk keresésében és önértelmezésük elmélyítésében. A Szentírás nőalakjai nem egyetlen normatív modellt, hanem sokféle, egymással párhuzamosan létező szolgálati mintázatot kínálnak a mai lelkészfeleségek számára. A tanulmány öt fő működésmintázatot különít el: a rejtett stabilizátort (Sára), a kapcsolati hídépítőt (Abigél), a prófétikus hangot (Debóra), a szolgáló jelenlétet (a súnémi asszony) és a tanúságtevő tanítványt (Priszcilla). Ezek a tipológiák nem kirekesztő kategóriák vagy normatív előírások, hanem önreflexiós keretként szolgálnak, amelyek segítenek feloldani a lelkészfeleségekre nehezedő identitásnyomást, és teológiailag igazolják elhívásuk sokszínűségét és értékét.
Elhívás és működésmintázat
Bibliai nőalakok tipológiai vizsgálata a lelkészfeleség szerepének értelmezésében
Contributor
Bibliográfiai hivatkozás
Gáspár Ildikó: Elhívás és működésmintázat. Bibliai nőalakok tipológiai vizsgálata a lelkészfeleség szerepének értelmezésében. In: Református Szemle 119.2 (2026) (2026), 138--150
Tartalom jellege
Kiadvány típusa: SzaktanulmányForrás: Református Szemle 119.2 (2026)Témakör: Gyakorlati teológia, EgyébKulcsszavak: bibliai nőalakok, bibliai tipológia, lelkészcsalád, lelkészi életpálya, lelkészfeleségek szerepköre