Publikációk

Amint a cím alapján már sejthető, Geréb Zsolt jelen munkájában arra törekszik, hogy a két thesszalonikai levél tanítását egyetlen egységbe fogva, igei üzenetként tárja azt az olvasó elé.

Harminc éve, 1974. szeptember 9-én bomlott el földi sátorháza és találta meg mennyei, örökkévaló házát intézetünk ószövetséges professzora, dr. Nagy András. A hányatott sorsú (katonaság a fronton, meghurcoltatás, kényszernyugdíjazás) tudósra, életpéldájával is nevelőre, nemzedékek lelki atyjára emlékezünk a jelen kis írástöredékkel.

A Coetus Theologorum (Református Theologusok Munkaközössége, a továbbiakban: Munkaközösség) Vasady Bélának, a debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Kara professzorának a kezdeményezésére és vezetése alatt, valamint Bodonhelyi József főtitkár irányítása mellett, Debrecenben jött létre.

Önéletírásából kiderül, hogy olthévízi élete és szolgálata két jól elkülöníthető szakaszra osztható: 1743–1746 között Bethlen Kata udvari lelkészeként, 1746–1749 között pedig udvari és gyülekezeti lelkészként is szolgált a faluban.

Az Ember Fia a szombatnak is Ura (Mk 2,28) – Jézusnak ez a kijelentése helyreállítja az ember és a törvény viszonyát. A piacgazdaság íratlan törvényei meghatározzák az emberi cselekvést és magát az embert is.

Ez a tanulmány a házasságról és az elválásról gondolatokat gyűjt az Újszövetség fényében.

Amikor pedig egy dolgos élet után az erőnk fogyóban van, de nem úgy az aratnivaló, mi sem tudunk mást tenni, mint továbbadni az „eredeti” jézusi biztatást: kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Aligha van olyan lelkipásztor, akit már zsenge teológus-diákkorában ne figyelmeztettek volna idősebb, tapasztaltabb lelkészkollégák, hogy a pénz, az anyagiak a lelkészi szolgálat legkényesebb pontja.

Aki a címben megjelölt témával foglalkozik, meglepődve tapasztalja, hogy milyen elenyészően kevés irodalma van a lelkipásztorok lelkigondozásának. Könyvtárnyi írás szól arról, hogy mit és hogyan tegyen vagy ne tegyen a lelkipásztor a gyülekezet gondozása rendjén, de arról, hogy a lelkigondozóval mi lesz, hogy vele ki törődik, szinte senki sem ír.

Amint azt a jelen tanulmány első részében említettem, a Septuaginta Bét-Seánt valóban „a szkíták városának” nevezi (Bír 1,27). Erről a Haag-féle lexikonban ez olvasható: a név „a Ptolemaioszok uralma idején történt veteránletelepítésre (íjászok és lovasok, azaz szkíták, a szó voltaképpeni értelmében) vezethető vissza”.

Minden értelmező kötelezően olvasó is, de nem minden olvasó magyarázó is egyben, bár maga az olvasás némi értelmezéssel jár együtt.

Az Újszövetségben a syneidesis szó először Pál leveleiben tűnik fel (18-szor), mint a hellenista népi filozófia szóhasználatából származó kifejezés. (A sztoikus filozófia gondolatvilágában az ember erkölcsi tudatát, ítélőképességét jelentette.) Az előfordulási helyek alapján nem lehet felvázolni egy átfogó tanítást a lelkiismeretről. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a lelkiismeret az apostol számára nem annyira teológiai, mint inkább antropológiai fogalom.

Nyelvhelyesség
A metaforán alapuló nyelvi kép tömörré, színessé teszi beszédünket, írásunkat.