Agapé és filia – a szeretet két arca

Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokonszavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó. Tanulmányomban bemutatom a φιλ- és az ἀγαπ- tövekhez tartozó szócsaládok bibliai előfordulásait és kontextusait, valamint összegzem azokat a szemantikai és etimológiai eredményeket, amelyek a két ige használati körét és jelentésbeli sajátosságait tárják fel. Az elemzés rámutat arra, hogy a két ige a bibliai szövegekben gyakran szinonim módon szerepel, és az ἀγαπάω használata nem kizárólag az isteni szeretetre korlátozódik. A bibliai szóhasználatban az ἀγαπάω inkább egy átfogóbb, általánosabb szeretetfogalmat jelöl, míg a φιλέω bizonyos mértékig a megnyilvánuló, érzelmileg kifejezett szeretetet hordozza. Az etimológiai vizsgálat pedig arra utal, hogy míg a φιλέω esetében hangsúlyosabb az érzelmi töltet és a személyes ragaszkodás, addig az ἀγαπάω inkább egy attitűdként vagy cselekvő szeretetként értelmezhető, amely a gondoskodásra és a kapcsolatok fenntartására helyezi a hangsúlyt. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a teológiai különbségtétel nem filológiai alapon alakult ki, hanem a keresztény teológiai recepció és értelmezési hagyomány során kristályosodott ki. Ezért a bibliai szövegek értelmezésekor a teológiai szempontok mellett érdemes figyelembe venni a történeti-filológiai elemzés eredményeit is, amelyek árnyaltabb képet nyújthatnak a szeretet fogalmáról, és hozzájárulhatnak a bibliai szövegek mélyebb megértéséhez.