Repozitórium index

A dolgozat az okkultizmus és az exorcizmus jelenségét vizsgálja mint a protestáns lelkigondozás egyik aktuális kihívását. A kutatás interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, ötvözve a teológiai, történeti, antropológiai, pszichológiai és pasztorálpszichológiai szempontokat. Bemutatja az exorcizmus történeti fejlődését, valamint a katolikus és protestáns gyakorlat közötti hasonlóságokat és különbségeket. Külön figyelmet fordít a démonológia protestáns értelmezésére, a megszállottságnak tulajdonított jelenségek egészségügyi és pszichológiai hátterére, valamint az okkult érdeklődés mögött meghúzódó spirituális szükségletekre. A dolgozat amellett érvel, hogy a lelkigondozás feladata nem a démoni jelenségek szenzációs kezelése, hanem a bibliai és teológiailag megalapozott segítségnyújtás. Következtetése szerint a protestáns lelkigondozásnak integratív szemlélettel kell reagálnia az okkultizmushoz kapcsolódó kérdésekre, miközben Krisztus szabadító művét állítja a középpontba.

Jelen dolgozat a keresztség sákramentumát vizsgálja különböző felekezetek tanításaiban. A református, római katolikus, ortodox, baptista, adventista, pünkösdi és unitárius egyházak tanítására tér ki dolgozatomban. A kutatási cél, feltárni a keresztség teológiai, dogmatikai alapját, valamint a fentebb említett egyházak tanításait összehasonlítani a református egyház tanításával. Külön egységként jelenik meg egy teológiai reflexió a gyermekkeresztség és felnőttkeresztség bibliai alapjáról. A vizsgálat elsődleges forrásait hitvallási iratok, dogmatikai munkák és hivatalos egyházi dokumentumok képezik. A dolgozatban világosan körvonalazódik majdnem minden felekezetnél, hogy a keresztséget Krisztus szerezte és rendelte el annak kiszolgáltatását. Jelentős különbségek mutatkoznak a szentség vagy sákramentum értelmezésében, a kegyelem közvetítésének módjában, valamint a gyermek- és felnőttkeresztség megítélésében.

A kutatás a szervátültetést unitárius etikai nézőpontból vizsgálja, külön figyelmet fordítva az emberi élet, a testi méltóság, az autonómia, az igazságosság és a felelős szeretet kérdéseire. Célja annak bemutatása, hogy a szervadományozás orvosi és jogi keretei miként kapcsolódnak össze erkölcsi, teológiai és lelkigondozói szempontokkal. Az elemzés párbeszédbe állítja a bioetikai alapelveket, az unitárius erkölcsi gondolkodást és a lelkigondozói tapasztalatot, majd végül a szervátültetés kérdését a kapcsolati teológiai szemszögében vizsgálja. A dolgozat abból a feltevésből indul ki, hogy unitárius nézőpontból a szervátültetés etikailag elfogadhatónak tekinthető, ha szabad beleegyezésen, méltányos hozzáférésen és az emberi test tiszteletén alapul. Ugyanakkor elutasítja a kényszert, a kiszolgáltatottság kihasználását és a szervkereskedelmet. Ebben az értelemben a szervadományozás az ember Istenhez, önmagához és embertársaihoz fűződő felelősségében nyer teljesebb jelentést.

Jelen dolgozat a köztes állapot teológiáját, kiemelten a lélekalvás tanának dogmatikai és pasztorális jelentőségét vizsgálja. A kutatás fő célja a halál és a végső feltámadás közötti állapot értelmezése a református és a hetednapi adventista teológiai álláspont összehasonlításával. A munka rámutat a téma gyakorlati hatására a gyászolók vigasztalásában. A dolgozat dogmatörténeti és összehasonlító módszerrel elemzi a trichotóm, dichotóm és monista antropológiai modelleket. Megállapítja, hogy az eltérések mögött sajátos antropológiai előfeltevések állnak. Míg az adventista teológia a halált az egész ember öntudatlan állapotaként, azaz lélekalvásként értelmezi Krisztus visszajöveteléig, addig a református tanítás szerint a hívő lelke a halál után is tudatos közösségben marad Urával, a test végső feltámadására várva. A kutatás következtetése, hogy a köztes állapot felelős értelmezése elengedhetetlen a hiteles keresztyén vigasztaláshoz.

„A magiszteri dolgozat a New Age és a posztmodernizmus ego-fogalmát vizsgálja, megmérve azokat a történelmi keresztyénség és az evangélium mérlegén. A kutatás során a szerző feltárja a modern én kialakulásának folyamatát, fókuszba állítva azt a szellemi fordulatot, amellyel az ember a külső isteni rendhez való igazodást felcserélte a befelé forduló, autonóm önmegalkotással. A dolgozat kritikai elemzés alá vonja a posztmodernizmus dekonstruált, folyékony én-képét, valamint a New Age pszichologizált, önistenítő egoját. A munka teológiai és dogmatikai módszertannal – a Szentírásra és a reformátori hitvallásokra építve – ütközteti e kortárs szekuláris emberképeket a biblikus metanarratívával. A kutatás végkövetkeztetése szerint az ember igazi méltóságát és stabilitását nem a végtelen emberi autonómiában, hanem kizárólag a Teremtővel helyreállított, Krisztusban megváltott és megszentelt identitásban képes megtalálni.”

A szakdolgozat az erdélyi református kontextusban tapasztalható kiscsoportos katechézis hatékonysági kihívásaira reagál, amelyet a fiatalok csökkenő részvétele és a törékeny hitbeli elköteleződés jellemez, mindezt a romániai reformátusság 2,38%-os arányának (2021-es népszámlálás adatai) figyelembevételével. A kutatás központi kérdése az, hogy miként alkalmazható a motivációs interjú módszere katechetikai kontextusban úgy, hogy a hitbeli elköteleződés és a gyülekezetbe való betagolódás belső meggyőződésből fakadjon. Az elméleti keretet a gyülekezeti pedagógia, Elaine B. Johnson kontextuális tanuláselmélete (CTL), valamint Miller és Rollnick MI-modellje alkotja. A teológiai értékelés ekkleziasztikai, krisztológiai és etikai szempontrendszerre épül. A dolgozat eredményeként kidolgozza a motivációfókuszú katechézis koncepcióját és ciklikus folyamatmodelljét, amelynek gyakorlati alkalmazhatóságát kátéóra- és bibliaóra-tervek szemléltetik.

A református gyülekezetek területén élő magyar ajkú cigányság helyzetének, egyházhoz való, illetve az egyház hozzájuk való viszonyának felmérése alapján készült kutatási jelentés és stratégiai elemzés. A kutatásban 274 református lelkipásztor vett részt, akik 378 gyülekezetre vonatkozóan töltötték ki a kérdőívet. A kutatási jelentés alapján azt vizsgáltam, hogy a roma közösségekhez való egyházi viszony mennyiben értelmezhető attitűdbeli, illetve strukturális kérdésként. Az empirikus eredmények azt mutatták, hogy nem elsősorban az aktív elutasítás, hanem inkább az alacsony intenzitású jelenlét és az intézményi passzivitás jellemző. Arra a következtetésre jutottam, hogy a roma misszió problémája nem pusztán lelkipásztori vagy szociális kérdés, hanem az egyház önértelmezését érintő teológiai kihívás. Ugyanakkor az empirikus adatok alapján az azonnali integráció korlátozottan megvalósítható, ezért egy szakaszos, intézményi kapacitásépítésre épülő modellt javasoltam.

Traditionally, Christian theology interprets biblical righteousness and suffering as mirroring Christ’s righteous suffering. Yet how does this theological reading relate to scholarly exegesis and biblical theology? The question, for instance, is what role the Old Testament, with its emphasis on human righteousness and suffering, plays in this context. This volume—the unique result of a fruitful cooperation of Evangelical and Reformed biblical scholars and theologians from the Netherlands and France—explores this issue. Drawing on Gert Kwakkel’s exegetical and hermeneutical reflections in studying the Psalms of Innocence, Abram’s righteousness, and Job’s suffering, it shows how a healthy combination of thorough biblical exegesis and careful theological reflection might look.