Repozitórium index

Maarten Johan Aalders (Dordrecht, 1954) az amsterdami Vrije Universiteit diákjaként végezte teológiai tanulmányait (1974–1982). A Gereformeerde Kerken in Nederland (GKN) lelkipásztoraként Woubrugge (1982–1990) és Amstelveen (1990–2007) gyülekezeteiben végzett lelkészi szolgálatot. Teológiai doktori fokozatot 1990-ben szerzett. Egyháztörténeti munkásságáról ld. www.mjaalders.nl.

Fischl Vilmos (Békéscsaba, 1972) evangélikus lelkész, külügyi szakértő, a hadtudomány (PhD) doktora, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára.

Dr. Steiner József (Szentendre, 1970) teológus (missziológus), lelkész, és a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatójaként a szervezet lelkészi vezetését látja el. A Magyarországi Baptista Egyházban az iskolalelkészek és a szociális intézmények lelkészeinek vezetését végzi, és a TCM Nemzetközi Teológiai Intézet professzora. A teológiai tudományok és az egyházi szolgálat felé mérnöki pályája után fordult. A budapesti Baptista Teológiai Akadémia lelkipásztori szakának elvégzése után Ausztriában szerzett teológiai magiszteri oklevelet, majd az amerikai Wheaton College-ban végzett doktori kutatásokat a missziológia témakörében. Doktori fokozatot a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett 2018-ban. Missziológiával, tanítvány- és vezetőképzéssel kapcsolatos tantárgyakat tanít Európa több fővárosában, Ázsiában, Afrikában és az Egyesült Államokban.

Görözdi Zsolt (Dunaszerdahely, 1967) Prágában, Budapesten és Bernben végezte teológiai tanulmányait és a Prágai Károly Egyetem Evangélikus Teológiai Karán doktorált. 2002-től a Dunaszerdahelyi Református Egyházközség megválasztott lelkipásztora, 2008-tól a komáromi Univerzita J. Selyeho – Selye János Egyetem Református Teológiai Karának adjunktusa. Első- sorban homiletikai, ekkléziológiai és katechetikai vonatkozású írásokat publikál.

Petrőczi Éva (Pécs, 1951) a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait magyar–angol, majd angol irodalom speciális képzés szakon. 1975-ben végzett, 1976- ban egyetemi doktori, 1998-ban pedig PhD címet szerzett ugyancsak Szegeden, majd 2007-ben habilitált a Miskolci Egyetemen. Egyetemi oktatói pályája a Károli Gáspár Református Egyetemen (KGRE) zajlott 1994 és 2013 között, ahonnan docensként ment nyugdíjba. A KGRE mellett a Veszprémi Egyetem és a Selye János Egyetem angol és magyar szakán tanított. Fő kutatási területe a magyar és angolszász puritanizmus irodalma. E témában 13 könyvet publikált, 2007-ben megalapította és vezette a KRE Puritanizmuskutató Intézetét. Nyugdíjazása óta is évente több tudományos könyvet publikál, továbbá bel- és külföldi konferenciákon, illetve gyülekezetekben, egyházi alkalmakon tart előadásokat.

Orosz Otília Valéria (Érmihályfalva, 1964) a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum zenetanára, a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség kántora, III. éves doktorandusz hallgató a Temesvári Egyetem Zene és Színművészet fakultásán, muzikológia szakon.

Andrei Pleșu a Bukaresti Tudományegyetem professzoraként több évtizeden át művészettörténetet és vallásfilozófiát tanított. Több neves akadémiai intézet tagja (Word Academy of Art and Science; Académie Internationale de Philosophie de l’Art, Svájc), számos külföldi egyetem díszdoktora (a németországi Albert Ludwig és a Humboldt, továbbá a Berlini Egyetem), ugyanakkor több nemzetközi kitüntetésben részesült (a Budapesti Európa Intézet Corvinus-díjazottja, Commandeur de l’Ordre des Arts et Lettres, Párizs, 1990; New Europe Prize for Higher Education and Research, 1993; Joseph Bech-díj, Hamburg, 2002). Számos kötet szerzője, ezek közül több is megjelent magyar nyelven, a Koinónia kiadásában eddig a Tescani napló (2000) és az Angyalok (2006) látott napvilágot.

Dr. Ferenc Postma professzor 2011. január 1-től tiszteletbeli tagja az Amszterdami Vrije Universiteit Könyvtár Protestáns Könyvkultúra Kutatóközpontjának, ahol elsősorban a holland–magyar történelmi kapcsolatokat kutatja

25. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia
Coetus Theologorum
A Kolozsvári Protestáns Teológia konferenciája a Heidelbergi Káté 450 éves jubileuma alkalmából
Díszdoktorkat avattak a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen
A Kolozsvári Protestáns Teológia és a Gyulafehérvári Római Katolikus Kar és Papnevelő Intézet tanárainak szimpóziuma

"A hitvallás nem építő irat. Nem azért alkotta az egyház, hogy azokba építő gondolatokat helyezzen el a hívei számára, hanem az egyház klasszikus korainak kifejezési formái,ű abból a célból, hogy biztos mértéket adjon a kézbe, hogy az Isten Igéjének végeredményében kimeríthetetlen és kimondhatatlan világában annak a segítségével tájékozódni tudjunk."

Pál apostol athéni igehirdetését nem lehet teljesen elvonatkoztatni az ő missziói szolgálatától, másutt elhangzott igehirdetéseitől. A vizsgált igeszakasz (ApCsel 17,16 34) nem csupán az apostol prédikációját tartalmazza, hanem a kerettörténetet is. A 16–21. versek azokat az előzményeket és körülményeket beszélik el, amelyek folytán az apostol az Areopágoszra kerül, a tulajdonképpeni athéni beszéd a 22–31. versekben áll előttünk, szakaszt záró 32– 34. versekben pedig a hallgatók reakciójáról és az elhangzott igehirdetés hatásáról szerzünk tudomást.

Az egyházi hagyomány szerint Énók az első próféták közé tartozott. Neve két helyen szerepel Mózes első könyvében. Az 1Móz 4,17– 18-ban úgy olvashatunk róla, mint aki Káin fia: És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket. Az 1Móz 5,18–24 pedig Jered fiaként említi: Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.

Amióta bekövetkezett az 1989-es fordulat és ezzel kétségtelenül elkezdődött erdélyi és királyhágómelléki egyházkerületünk történelmének újabb szakasza, azóta egyre többet beszélünk egyházi jövőképünk szükségességéről a jócskán megváltozott és gyors ütemben folyton változó politikai, gazdasági és szociológiai viszonyok láttán. De vajon mi ösztönöz egyházi jövőképünk megrajzolására? Ezt a kérdést azért kell feltennünk, mert egyházi jövőképünk aszerint rajzolódik meg, hogy mi az ösztönzés forrása.

A genfi reformátor, Kálvin János élete és munkássága több megközelítésből is vizsgálható. Kimeríthetetlenül gazdag szellemtörténeti hagyatéka különleges lehetőséget nyújt exegézisének és pedagógiájának, másfelől teológiájának és etikájának mélyreható tanulmányozására. A közel két évszázados múltra visszatekintő hazai és nemzetközi Kálvin kutatás a reformátor világi felsőbbségről szóló elgondolásait társadalmi és politikai etikájának leghangsúlyosabb tanításaként határozza meg, amelyet jól mutat a téma roppant gazdag teológiai irodalma. És valóban, Kálvin megannyi, nagy érdeklődésre számot tartó műve bizonyítja, hogy egyház- és társadalomformáló szolgálatának legfontosabb sarokkövét elsősorban az Istennek tetsző, ideális polgári kormányzatról való szüntelen gondolkozás jelentette.