Repository index

A Spiritualitás és misszió az egyházban nevet viselő lelkészi továbbképzés és szakmai műhely 2023. március 2-án tartotta meg A lelki éhség 7.0 című konferenciáját a budapesti Ráday Házban. Ennek témája a lelkészek hivatásgondozásának problémája volt. A magyarországi evangélikus lelkészek körében végzett felmérés eredményeiről Járay Márton számolt be Az elveszett pásztor – egy lelkészkutatás tanulságai című előadásában.

A mesenarratívákban a női szépség és rútság megjelenítése, illetve megítélése szituációtól függően változó. Mindkét fenoménhez etikai és egzisztenciális predikátumok társulnak.  Az egyházi tanítások évszázadok óta meghatározzák a paraszti felfogást a szépségről és a szépséggel való csábításról. A prédikátorok intelmei és példázatai gyakorta megjelennek a példázatos mesékben, melyek illeszkednek a lokális közösség erkölcsi rendjéhez. 

Dolgozatomban az ószövetségi pesaḥ ünnep Misnában, és ezen belül a Pesaḥîm traktátusban való megjelenését vizsgálom. Mint minden hagyomány, a pesaḥ is alkalmazkodott a történelem bizonyos helyzeteihez. Jó példa erre, hogy az újszövetségi tudósításokban ezt az ünnepet már bor fogyasztásával tartják meg, amiről a korai Exod 12-ben még nem olvasunk. A változtatások milyenségére a Misna, és ezen belül a Pesaḥîm traktátus is rámutat. Mivel eddig magyar nyelven nem jelent meg ez a traktátos, ezért itt teszem közzé ennek magyar fordítását is. Ezáltal a magyar olvasó jobban megértheti a Misna bölcseinek a pesaḥ ünnepére vonatkozó tanításait. A fordításban a Mishnah, ed. Romm, Vilna 1913-as kiadás Torat Emet 357 által pontozott szövegét használtam. Önellenőrzés szempontjából dr. Joshua Kulp: Mishnah Yomit angol fordítása megfelelőnek bizonyult. A Misna tanítását egybevetem az ószövetségi-, újszövetségi kanonikus iratok, illetve biblián kívüli szövegek tanításaival.

Téglás István (1853–1915) jól ismert és elismert régész, de eredeti szakmájában, a pedagógiában végzett munkája eddig kevés figyelmet kapott. Ez a tanulmány Téglás István Torda-Aranyos vármegye iskolái kapcsán írt tanfelügyelői jegyzeteit vizsgálja, az erdélyi felekezeti oktatás és iskolák helyzetére és állapotára összpontosítva, különös figyelemmel  a magyar oktatáspolitika és az adott időszak jogszabályainak összefüggésében. A tanulmány célja az, hogy megvilágítsa a magyar oktatás- és kisebbségpolitikát mikrótörténeti forráskiadványokon keresztül.

A hipotézisem a következő: Jób könyve tragédia. Mivel a biblikus irodalomra a tragédia műfaján keresztül csak feltételes módban tekintek, választanom kellett egy, a műfajba beleillő alkotást, amely alappilléreként szolgál a tanulmányomnak és a bibliai könyv mellé állíthatom folyamatos referenciaként. Tematikusan esett a választásom Szophoklész Oidipiusz királyára, hisz ahogyan Jób Isten akaratából jut olyan élethelyzetbe, amin önerőből nem tud változtatni és szenved, úgy Oidipusz is hasonlóképp egy beteljesült jóslat, a sors hatására került oda és cselekedett úgy, ahogy az fölötte elrendeltetett.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián különdíjban részesült.)

A 19. században egyre hangsúlyosabban jelentkezett a múlt megismerésének igénye. Ehhez viszont hiányzott az archeológia, mint önálló tudomány megléte. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szakirodalomban gyakran olvasható, hogy Téglás Gábor „lelkes dillettánsként” foglalkozott régészettel, ugyanis nem volt ilyen jellegű képzés a magyar főiskolákon, a külföldi akadémiákon is gyermekcipőben járt. Rómer Flóris bölcsészetet tanult, Finály Henrik pedig mérnöki tudományokat, matematikát, fizikát és ókori irodalmat a bécsi egyetemen. Ipolyi Arnold sem szakképzett régészként kezdett archeológiával foglalkozni. Viszont Ipolyi, Rómer és Finály mindent megtettek annak érdekében, hogy mihelyt erre lehetőség nyílt, magukat képezzék. Téglás mereven elzárkózott ettől, nem tartott lépést az időközben önálló tudománnyá előlépett archeológia módszertanával, tudományos eredményeivel, a felfedezések tágabb kontextusba való helyezésével.

A repertórium a Kolozsváron megjelenő, Az Út című teológiai folyóirat harminckét (huszonhat+hat) év alatt megjelent, teljes cikkanyagát tartalmazza, kivéve a 2001–2006-ban kiadott évfolyamok szerkesztői közleményeit és a Szerkesztői üzenetek című rovatot, amely Kiadóhivatali üzenetek (1925–1926), majd Szerkesztői és kiadóhivatali üzenetek (1927–1931) címen jelent meg, és amely 1936-ban cím nélkül közölt iratterjesztési felhívásokat, nyugtázásokat. A forrásmunka két főegységre tagolódik. Az első Az Út tartalommutatóját tartalmazza, először a 20., majd a 21. századi évfolyamokét rovatok szerint, a szerzők, illetve címek betűrendjében, a második pedig a folyóirat anyagát témacsoportok szerint. A két egységbe csoportosított anyag Névmutató, Helységnévmutató, Tárgymutató és a bibliai versek locusait tartalmazó Textuárium által válik használhatóvá.

Ez a tanulmány az egyiptomi feltámadásképzetre összpontosít, amely Ízisz és Ozirisz istenek kultuszában alakult ki elsőként, s amely szerint az elhunytak egyesülhettek Ozirisszal és benne lelhettek végső nyugalmat; Ízisz beavatottjai fölszabadulhattak a sors kegyetlen hatalma alól, Szerápiszban pedig azt az emberközeli istenséget lehetett megtalálni, aki foglalkozik a halandó emberrel. A misztériumokhoz való csatlakozás viszonylag könnyű és bárki számára elérhető volt, s ezért is okozhatott zavart az első keresztyén gyülekezetekben. Ízisz és Ozirisz kultusza gyorsan terjedt a Mediterrániumban. Korinthusi levelekben Pál apostolnak ezzel szemben kellett kifejtenie a feltámadással kapcsolatos keresztyén tanítást.

Milyen feladatokat kell ellásson a 21. századi protestáns lelkipásztor és milyen kell legyen annak fényében egy időszerű teológiai képzés? E kérdések megválaszolására a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Valláskutató Intézet kutatói közös munkacsoportot alakított és a lelkészi szerepek feltérképezését tűzte ki célul. A kutatás első lépéseként szakértői interjúk készültek a három erdélyi protestáns egyház vezetőivel és fókuszcsoportos beszélgetések zajlottak különböző gyülekezeti hátterű lelkészekkel. Jelen tanulmány e beszégetések felismeréseit összegzi néhány sokatmondó interjúrészlet közlésével. A kutatás második fázisában a következtetések alapján egy kérdőív készül, amely a teljes lelkészi állományt kívánja megszólítani.

Ha mi nem vagyunk alkalmasak az Ígéret Földjére, új, alkalmas nemzedék nevelésére még megfelelők lehetünk, ha olyan vitathatatlan iránymutatónk van, mely átvezet a szellemi rabszolgaság és az izmusok szünkretikus nihilizmusa között. Létezik-é ilyen iránymutató, ilyen értékrend ebben az általános válságban, hiszen a válságot éppen az értékek devalvációja jelenti? Igen, azok számára, akik hiszik, azok számára létezik ilyen örök értékrend, az, melyet a Krisztus útjának kalauza, a Szentírás ad. Akik hisszük azt, hogy Krisztus értékrendje alapján az emberiség megtalálhatja erkölcsi egyensúlyát, létének célját„ tehát jövendőjét, azok, akik Krisztus hitvallóinak mondják magukat - azok gyűltünk itt össze kerekasztal-beszélgetésre, hogy először mi magunk tájékozódjunk abban, hogy Krisztus szerint mi az igaz, jó, szép, helyes, hogy - értelmiségiek lévén~ másokat is tájékoztathassunk.

Tanulmányomban két példán keresztül bemutatom be, hogyan válhat az Újszövetség szövegeinek vizsgálata érdekes nyomozássá, aminek célja a szerző gondolkodásának jobb megértése. A zsidó hagyományban elképesztően gazdag az Akéda-történetnek és Jézus, Sirák fia könyvének egy szakaszának (31,12–32,13) tárgyalásával gondolok közelebb kerülni Jakab levele, valamint Pál 1 Korinthusi levele tanításának megértéséhez.