Repository index

Máthé-Farkas Zoltán (Kolozsvár, 1976) székelykövesdi lelkipásztor, 1995–2000 között folytatta felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Kutatási területe az ószövetségi biblika és egzegézis: a bibliai héber költői szövegek irodalmi elemzés által történő értelmezési módszerének lehetőségei. Értekezésében egy módszert mutat be a brueggemanni permetafora-modell egzegézisben való alkalmazhatóságának szemléltetéséül, és esettanulmányként ezzel vizsgálja a Jób 29,14a metaforáinak jelentésalkotását. Fontosabb biblikus közleményei: Brueggemann, Walter: Theology of the Old Testament – Testimony, Dispute, Advocacy (recenzió, Református Szemle 2007/1); Robert Alter: A Biblia versművészete (fordítás, Exit 2013); Metafora vagy nem metafora? Feltételezések Jób szabadításmetaforáinak jelentésalkotásáról (Református Szemle 2015/1); Pelham, Abigail: Contested Creations in the Book of Job. The-World-as-It-Ought-and-Ought-Not-to-Be. (recenzió, Református Szemle 2016/5).

Márton János (Dés, 1969) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte teológiai tanulmányait és 1994 augusztusában a Kőrispataki Református Egyházközségben (székelyudvarhelyi egyházmegye) kezdte el lelkészi szolgálatát, 1996 decemberétől pedig a Bonchidai Református Egyházközség (dési egyházmegye) lelkipásztora. 1998–1999-ben a Stipendinum Bernardinum ösztöndíjasaként képezte tovább magát az Utrechti Egyetemen; magiszteri fokozatot a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karán szerzett 2007-ben, 2017-ben pedig ugyanitt védte meg A Megváltó csodáinak ószövetségi háttere című doktori dolgozatát.

Lukács Olga (Szilágylompért, 1966), történelem (2004) és teológia (2016) tudományok doktora. A kolozsvári BBTE Református Tanárképző és Zenepedagógia Kar docense. Kutatási területe: 19. századi egyháztörténelem; református iskolatörténet; felekezetközi kapcsolatok.

Monok István (Zalamerenye, 1956) irodalom-, és művészettörténész, könyvtáros, egyetemi tanár. Felsőfokú tanulmányait a József Attila Tudományegyetemen és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte. Egyetemi tanulmányai befejezésétől folyamatosan oktatott a Szegedi Tudományegyetemen: régi magyar irodalomtörténetet, török kori történelmet, művelődéstörténetet. 1989-ben megszervezte a szegedi könyvtáros képzést, 1996-ban megalapította a Művelődéstörténeti Intézetet. 2008-ban Egerben, 2010-ben Szegeden megalapította a kulturális örökség tanulmányok képzést. Meghívott professzor volt Párizsban három nagy iskolában is (École normale supérieure, École pratiques des hautes études és École nationale des chartres a Sorbonne-on), a Bolognai, a Jyväskyläi, a Kolozsvári és az Erlangeni Egyetemeken, de tartott órákat Bécsben is. Forrásszinten több évtizeden át kutatta a magyarországi és erdélyi kora újkori olvasmány-, és könyvtártörténetet.