A képi önkifejezés és az evangéliumi megszólítás találkozása

A tanulmány a művészet közvetítő szerepét vizsgálja a valláspedagógia és a pasztorálpszichológia metszéspontjában. Kiindulópontja annak felismerése, hogy a fiatalok vizuális, testi és szimbolikus önkifejezése gyakran olyan egzisztenciális és hitbeli kérdéseket hordoz, amelyek nehezen közelíthetők meg a pusztán fogalmi jellegű oktatással. A tanulmány számba veszi az egyház és a neveléstudomány posztmodern művészethez fűződő ambivalens viszonyát is, és a művészetelmélet, a vallásfilozófia, valamint a pasztorálpszichológia kutatási eredményeire támaszkodva árnyaltabban értelmezi a kortárs művészet vallási és spirituális dimenzióit. Bemutatja, hogy miként válhat a művészet a befogadás, az önreflexió, a kísérés és az evangéliumi reménység közvetítő médiumává.