Szerzők

Hermán M. János egyháztörténész (Kolozsvár 1948). Elemi iskoláit Nagysármáson, a gimnáziumi tanulmányait Besztercén fejezte be. A teológiát és a doktorjelölti tanfolyamot Kolozsváron, Nagyszebenben és Bukarestben végezte 1966 és 1973 között. Külföldi tanulmányútra ment Amszterdamba, és az ottani Vrije Universiteit keretében három szemeszternyi időt töltött 1980–1981 folyamán. Dr. Ladányi Sándor vezetése alatt 1992 júniusában promovált a budapesti Károli Gáspár egyetemen, doktorátusvezetője volt dr. Kozma Zsolt professzor, a disszertáció témája: Johannes a Lasco (1499–1560) élete és munkássága. Lelkipásztori szolgálatot végzett 1973 szeptemberétől Mezőkeszüben és Magyarlégenben, 1976 és 1978 között Somkerék lelkésze, 1978–1983 között Újős és Fűzkút lelkipásztora. Családjával 1983 szeptemberében Hollandiába menekül, ahol Ouwsterhaule és Scharsterbrug lelkésze 1983–1988 között. Bruxellesben önkéntes magyar lelkészi szolgálatot végez 1988 és 1992 között és a magyarságtudomány oktatója a groningeni egyetem finnugrisztikai szakán. Majd 1992–1993 között a budapesti Menekültügyi Szolgálat vezetője, 1993–1994 folyamán a londoni magyar református gyülekezet lelkipásztora, 1995 és 1999 között a komáromi Calvin János Akadémián egyházjogot tanít, 1999-től sajtóügyi tanácsos a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Egyháztörténetet tanított 2001 és 2013 között a Partiumi Keresztény Egyetemen és egy ideig a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének volt az igazgatója. Kutatási területe: moldvai reformáció, a Hollandiába irányuló magyar diákperegrinatio, Bethlen Miklós életműve, Kuyper Ábrahám magyarországi hatása, a Heidelbergi Káté és annak recepciója Magyarországon, a magyar–holland egyházi kapcsolatok a huszadik században.

Tamás (Horváth) Iringó 1981-ben született Marosvásárhelyen. Felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte textil, illetve művészettörténet szakon. A történelmi Küküllői Református Egyházmegye régi textíliái című doktori disszertációját 2013 októberében védte meg. 2005 óta az Erdélyi Református Egyházkerület textíliáinak összeírásával és kutatásával foglalkozik. Jelenleg az Erdélyi Református Múzeum muzeológusa.

Jánosi Csongor a Bukaresti Egyetem Kutatóintézetének munkatársa, az MTA BTK Történettudományi Intézet egykori posztdoktor kutatója. Teológiai doktori fokozatát a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán szerezte. Társszerzője A református egyház Romániában a kommunista rendszer első felében. Tanulmányok és dokumentumok (L’Harmattan Kiadó, Budapest 2011) című kötetnek. Ezen túlmenően több mint 30 tanulmányt közölt különböző hazai és külföldi szakfolyóiratokban és kötetekben. Kutatási területe a kollektivizálás, 1956–1966 közötti erdélyi koncepciós perek, az 1950-es és 1960-as évek református egyház története, 1945–1989 közötti román–magyar belügyi és állambiztonsági kapcsolatok, az erdélyi magyar arisztokrácia, illetve az erdélyi magyar kulturális disszidencia a kommunista rendszerben.

Józsa Bertalan (Arad, 1990) 2009 és 2017 között folytatott teológiai tanulmányokat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben (KPTI), eközben BA-oklevelet is szerzett a Babeş– Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának japán–angol nyelv és irodalom szakán (2012), és Lipcsében (2014–2015), Groningenben (itt MTh-oklevelet szerzett 2016-ban), Tübingenben (Erasmus+, 2018–2019) és Heidelbergben (2019) is volt ösztöndíjas. 2017-től az Edinburghi Egyetem Teológiai Fakultásának (University of Edinburgh, School of Divinity) doktorandusza. Kutatási területei: a munka és örök élet viszonya János evangéliumában; fogalmi metaforaelmélet. Konferenciákon vett részt Budapesten, Hongkongban, Cambridgeben, Genovában, Rómában, Saint Andrewsban és Durhamben

D. dr. Juhász István egyháztörténész 1915. április 16-án született Nagyenyeden. Elemi és középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, 1932-ben pedig beiratkozott az Erdélyi Református Egyházkerület Theologiai Fakultására. Első lelkészképesítői oklevelet 1936-ban szerzett, s ugyanettől az évtől lett tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1942 és 1945 között a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály titkára volt). A második lelkészképesítő vizsga letétele után 1937. november 21-én szentelték lelkésszé. Kolozsvári — teológiai tanulmányai mellett — a bukaresti és nagyszebeni ortodox teológiai főiskolákon is folytatott tanulmányokat az 1936/37-es tanévben, majd az 1937/38-as és 1938/39-es tanévben a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem történettudományi karán végezte el az I—III. évfolyamot, s eközben fél évig (1938 augusztusától 1939 januárjáig) levéltári tanulmányokat is folytatott Budapesten. 1937. szeptember 1-jétől 1939. szeptember 1-jéig a Protestáns Teológiai Intézet segédlelkész-titkára (szeniora) volt, 1939 szeptemberétől 1940 szeptemberéig pedig a Bukaresti Református Főiskolás Otthon vezetésére kapott lelkészigazgatói kinevezést. 1938 és 1939-ban az Ifjú Erdély főszerkesztőjeként is tevékenykedett Lőrinczi László, ifj. Nagy Géza és Nagy Ödön szerkesztőségi főmunkatársakkal. 1940 szeptemberétől 1941 decemberéig az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsánál munkálkodott tisztviselőként referensi minőségben. 1940. decemberében jelentkezett doktori szigorlatra a debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karán. Disszertációjának címe: A reformáció a románok között (Kolozsvár 1940, 276 old.). 1945 áprilisától az Erdélyi Református Egyházkerület Theologiai Fakultása hívta meg helyettes tanárnak a román nyelv oktatására. Így egyszerre volt az Erdélyi Tudományos Intézet aligazgatója és a fakultás oktatója, s közben teológiai magántanári vizsgát is tett egyháztörténelemből (1946. október 5.). 1949. január 1-jétől professzorként oktatta az egyetemes egyháztörténelmet élete végéig. Tudományos tevékenysége elismeréseképpen a prágai Károly Egyetem Comenius Teológiai Fakultása (1969. május 21.) és a Debreceni Református Teológiai Akadémia (1972. szeptember 17.) tüntette ki díszdoktori címmel.

Juhász Zoltán (Budapest, 1972) református lelkipásztor. Szolgálati területe a hodgyai református egyházközség és a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója, témavezetője dr. Kovács Ábrahám.

Dr. Yohanna Katanacho lelkész, izraeli állampolgárságú palesztin. Jelenleg a Nazareth Evangelical College biblikus professzora és dékánja, a Christian and Missionary Alliance hivatalos szolgálattevője.

Kató Szabolcs Ferencz (Szatmárnémeti, 1988) 2013-ban szerzett magiszteri oklevelet a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. A 2010–2011-es tanévben a Gustav Adolf Werk ösztöndíjasaként Lipcsében, a 2013–2014-es tanévben pedig a Brot für die Welt Evangelischer Entwicklungsdienst ösztöndíjasaként Tübingenben folytatta teológiai tanulmányait. A Tübingeni Eberhard Karls Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultásán szerzett doktori címet. Beosztott lelkészként az Ulm Környéki Magyar Protestáns Gyülekezetben szolgált. Disszertációjának témája a Baál elleni polémia vallástörténeti háttere a Hóseás könyvében. Tudományos diákköri konferenciákon elért helyezések mellett, 2013-ban kapta meg az Országos Diákköri Tanács Pro Scientia Aranyérmét, valamint Magyarország Közigazgatási és Külügyminisztériumának különdíját.

Kerékgyártó Imola Orsolya (Brassó, 1988) evangélikus lelkész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte teológiai tanulmányait 2006 és 2013 között. A 2009/2010-es tanévben a Lipcsei Egyetemen tanult