Református Szemle 108.2

Bibliográfiai hivatkozás

Studium

Koppándi Botond Péter(117--136)

A dolgozat a történeti Jézus-kutatás „legújabb” eredményeit ismerteti röviden, illetve olyan Jézus-portrékat próbálok számba venni, amelyek sokszor kedvezőnek, máskor „meredeknek” hangzanak még a szabadelvűnek mondott „unitárius fül” számára is. Célom pedig az, hogy inkább a magam számára igyekszem egy kis világosságot gyújtani e vitatott és ellentmondásos Jézus-kutatás területén.

SzaktanulmányÚjszövetségtörténeti Jézus, Marcus J. Borg, Vermes Géza, történetkritika, újszövetség-kutatás
Papp György(137--158)

Háromszázhatvanöt évvel ezelőtt jelent meg Doce nos orare, quin et prædicare főcímmel az első magyar nyelvű kézikönyv az imádság- és prédikációszerkesztés módjáról. Szerzője a puritán eszmék első magyar hirdetője és képviselője, Medgyesi Pál (1605–1663). E jelentős kézikönyv megjelenésére és egyben szerzője születésének négyszáztizedik évfordulójára emlékezve kívánom feleleveníteni Medgyesi Pál homiletikai eszköztárát, s ugyanakkor megkeresni benne azokat az elemeket, amelyeket hasznosítani lehet 21. századi magyar református igehirdetésünk gyakorlatában. Meggyőződésem ugyanis, hogy prédikálásunkat nemcsak a modern lélektani és kommunikációtudományi kutatások eredményeire építve tehetjük jobbá, hanem szükséges megismernünk és alkalmaznunk azt is, amit hitvalló elődeink tanítottak az igehirdetésről.

SzaktanulmányEgyháztörténet, Gyakorlati teológiaMedgyesi Pál, puritanizmus, homiletika, igehirdetés (prédikáció)
Székely József(159--179)

Abból az egész Magyar Református Egyházra nézve is érvényes megállapításból – „az Egyház Krisztus teste, ezért egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust vallja” – egyenesen következik, hogy az egyház vezetésének Jézus Krisztus kezében kell lennie. Krisztus testének tagjaiként kötelességünknek kell ismernünk, hogy ajándékainkkal a többi tagok javára és üdvösségére készséggel és örömmel szolgáljunk (Heidelbergi Káté 55). Tehát az emberi feladat csakis a többi tagok javára végzett szolgálat lehet. Egyértelmű tehát, hogy ha valaki a vezetés, kormányzás kegyelmi ajándékát kapta, azzal nem uralkodnia, hanem szolgálnia kell.

SzaktanulmányGyakorlati teológialelkipásztor, lelkészi identitás, egyházi vezetők
Magyar Balázs Dávid(180--215)

Alister E. McGrath oxfordi teológiatörténész ezt írta a Kálvin című monográfiájában: „Kálvinról beszélni annyi, mint Genfről beszélni. Kálvin és Genf egymást alakította, az ember és választott városának kapcsolata a történelem egyik legnagyszerűbb szimbiózisa.” Kálvinról beszélni gyakran annyit tesz, mint Genfről és a Szentháromság dogmáját tagadó Szervét Mihály kivégzéséről beszélni. Ugyanis ha a reformátor egyház- és társadalomformáló szolgálatát feltáró tanulmányokat és monográfiákat olvassuk, világossá válik, hogy bár Kálvin törekvései elsősorban a genfi polgárság erkölcsi életének megújítására irányultak, mégis a Konzisztóriumban betöltött szerepe korának egyik legellentmondásosabb személyiségévé tette. Szervét Mihály híressé vált pere, majd kivégzése (1553. október 27.) pedig csak olaj volt a tűzre.

SzaktanulmányEgyháztörténetKálvin és Szervét, Révész Imre, kálvinizmus, Kálvin-recepció

Recensio

Szűcs Ferenc(216--220)

Recenzió, kritikaRendszeres teológia, EgyháztörténetInstitutio Religionis Christianae
Visky Sándor Béla(221--227)

Recenzió, kritikaRendszeres teológia, Egyébhermeneutika, filozófia, Heidegger

Novum

Simon János(228--228)

BeszámolóEgyébkonferencia, Erdélyi Teológus-Doktorandusz Konferencia
Visky Sándor Béla(229--231)

BeszámolóSpiritualitás, Egyébkönyvbemutató, Institutio Religionis Christianae, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet