Repository index

A bevezető részben betekintést nyerhettünk az I. században élő nők helyzetébe, így láthattuk, hogy életmódjuk eltérő volt a különböző országokban, tartományokban. Általános következtetésként azonban levonható az, hogy a férfi jellemétől megkülönböztetett, alacsonyabb státuszt tölthettek be, s így kevesebb joggal rendelkeztek. A második részben azokra az igeversek megvizsgálására került sor, amelyeket Pál apostol és az 1Tim szerzője intézett két különböző gyülekezethez, s amelyekben hallgatásra inti az asszonyokat. A gyülekezetek helyzetét, valamint a kutatók magyarázatát összevetve az 1Kor 14,33–35-tel azzal a magyarázattal értek egyet, miszerint a nők kíváncsi természete, fecsegő beszéde zavarta a gyülekezeti alkalmak rendjét, s így akadályozta az ige magyarázatát. A másik fontos ok, amelyre az apostol már korábban is utal a nyelveken szólás kapcsán, az az „avatatlanok” megbotránkoztatása.

A gyülekezeti éneklés a keresztyén istentiszteletnek és hitéletnek nélkülözhetetlen része, úgy közösségi mint egyéni vonatkozásban. Licenciátusi szakdolgozatomban, mely e jelenlegi dolgozat tartalmi előzményének tekinthető, a gyülekezeti éneklés elméletiteológiai megalapozását végeztem el. Jelen dolgozatban arra vállalkozom, hogy empirikus kutatás révén képet alkothassunk a vizsgált téma gyülekezeti visszatükröződéseiről, reprezentatív személyekkel folytatott interjúk alapján.

A posztmodern társadalomban egyre inkább találkozunk az egyháztól való elidegenedés gondolatával, a bizonytalanság válságba ejtő érzésével. Egy olyan korban élünk, amelyben a technika segítségével pillanatok alatt szüntethetők meg különbnél különb határok. Van azonban egy kommunikációs csatorna, melyben a prédikátor, egy másik dimenzióban keresi a felismerést, majd az ott megtapasztaltakat igyekszik minél tisztábban közvetíteni a gyülekezetének.

A Gen 46:8-27 azon személyek névsorát tartalmazza, akik a kánaáni éhínség idején Jákóbbal együtt mentek le Egyiptom földjére. Az említett szövegrész viszont néhány olyan jellegzetességgel bír, amely további vizsgálatra ösztönöz. Ilyenek az értelmetlennek tűnő ismétlések, a szövegen belüli feszültségek és a Genezis könyvének más igeverseivel ellentmondásban levő adatok is, amelyek alapján joggal következtethetünk arra, hogy a szóban forgó perikópa szövege, az idők során jelentős változásokon ment keresztül. Ebben a dolgozatban, amely a fenti szempontok alapján a Gen 46:8-27-et először teszi kimerítő vizsgálat tárgyává, a perikópa szöveg- és redakciótörténetének járunk utána. Ebből a szempontból előbb áttekintjük az ókori forrásokat és bibliai szövegtanúkat, beleértve a Gen 46:8b-27 Septuaginta fordításának harmonizáló törekvéseit is.

„Aki énekel, az kétszer imádkozik”. Augustinus mondata sokszor felbukkan a dolgozatomban, jelezve azt, hogy a gyülekezeti éneklés nem egy haszontalan elem az istentisztelet keretén belül. Sőt mi több, nem csak a gyülekezeti közösségen belül van jelentősége, hanem a keresztény gyülekezeti tag személyes életében is. Dolgozatom egy átfogó összefoglaló arról, hogy mi tulajdonképpen a gyülekezeti éneklés. Egy idősíkot követve kitérek arra, hogy mit jelentet az Ó- és Újszövetség gyülekezetének és emberének az ének szerepe a mindennapokban, hogyan vélekedtek erről a reformátorok, milyen álláspontokat képviselnek az egyházzenészek, valamint a kortárs szakértők hogyan vélekednek minderről. Figyelembe véve a gyülekezeti éneklés sajátos funkcióit, azokra a kérdésekre kerestem a választ, mint teljesebb kifejeződésre juthat-e a hit az éneklés során? Háttérbe szorult-e, az egyház megítélésében, az éneklés-zenélés fontossága? Tulajdoníthatunk-e missziói erőt az éneklésnek?

A dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a keresztelési és esketési liturgiának, valamint az ezeken az alkalmakon elhangzó imáknak milyen jellegzetességeik vannak? A kérdés az, hogy az adott keretek között, az imádságok hogy tudnának olyan formát ölteni, ami egyrészt biblikus, másrészt megérinti az imádkozót és a hallgatókat? A kötetlen formájú imádságoknak általános szabályaik vannak, amit sokan belesűrítenek liturgikai, illetve más jellegű, de ugyancsak istentiszteleti elemekkel foglakozó könyvek alcímeibe, de ott is csak általánosságban beszélnek az imádságról. A dolgozat egy próbálkozás arra nézve, hogy a medertelennek tűnő elemeket hogyan lehet olyan keretek közé tenni, amelyek megadják azt a szabadságot a híveknek, hogy belemélyülhessenek az imádkozás folyamatába. Ennek az lehet a hosszútávú célja, hogy az imádkozás is olyan átéléssé válhasson, amilyenről Ezékiel számol be akkor, amikor életre kelnek körülötte a száraz csontok.

Dolgozatom tárgya a Nagyenyedi Református Egyházmegye 1801. évi vizitációs jegyzőkönyvei. Bevezető tanulmányt, történelmi háttér ismertetését, az esperesi tisztség – hatáskör és a vizitációs jegyzőkönyvek feldolgozását tartalmazza a dolgozat. Ezeknek a jegyzőkönyveknek tanulmányozása során átfogó képet nyertem a nevezett egyházmegye egészének életéről a 19. század legelejéről, valamint a megyéhez tartozó egyházközségek hitéletéről és a különböző területeken felmerülő problémáiról. Mindezen információk birtokában – és korom egyházi életének ismeretében, párhuzamot tudtam vonni, esetenként az akkori egyházi élet javára. Példaértékűnek láttam az akkori ember ragaszkodását egyházához, hitéhez, és tiszteletét a tisztségviselőkkel szemben, felelősségérzetét és vállalását az egyházi javak iránt, valamint hűségét az ősi hithez, egyházához, templomához. Végül elmondhatom: sok információ birtokába jutottam, és gazdagodtam valamennyivel.

Dolgozatomban az ószövetségi pesaḥ ünnep Misnában, és ezen belül a Pesaḥîm traktátusban való megjelenését vizsgálom. Mint minden hagyomány, a pesaḥ is alkalmazkodott a történelem bizonyos helyzeteihez. Jó példa erre, hogy az újszövetségi tudósításokban ezt az ünnepet már bor fogyasztásával tartják meg, amiről a korai Exod 12-ben még nem olvasunk. A változtatások milyenségére a Misna, és ezen belül a Pesaḥîm traktátus is rámutat. Mivel eddig magyar nyelven nem jelent meg ez a traktátos, ezért itt teszem közzé ennek magyar fordítását is. Ezáltal a magyar olvasó jobban megértheti a Misna bölcseinek a pesaḥ ünnepére vonatkozó tanításait. A fordításban a Mishnah, ed. Romm, Vilna 1913-as kiadás Torat Emet 357 által pontozott szövegét használtam. Önellenőrzés szempontjából dr. Joshua Kulp: Mishnah Yomit angol fordítása megfelelőnek bizonyult. A Misna tanítását egybevetem az ószövetségi-, újszövetségi kanonikus iratok, illetve biblián kívüli szövegek tanításaival.

Szakdolgozatom témája a Marosi Református Egyházmegye 1811-es vizitációs jegyzőkönyvének átírása és annak feldolgozása. Az dolgozat első része bemutatja a marosi egyházmegye történelmét, annak fejlődését és az esperesi vizitáció hatáskörét. A dolgozat második része, az 1811-es marosi egyházmegyéről szól, pontosabban a jegyzőkönyvből nyert adatokat dolgoztam fel. Itt külön fejezetben emelem ki a fegyelmi ügyeket és a vagyonnal kapcsolatos adatokat.

Dolgozatomban a Sepsi Református Egyházmegye temetési szertartásainak paraliturgikus elemeivel foglalkozom. Ez azt jelenti, hogy elsősorban azokat a szokásokat, gyakorlatokat gyűjtöm és elemzem, amelyek nem tartoznak a temetési liturgiához, de egy közösség gyakorolja azokat a temetés előtt, alatt vagy után. Dolgozatom során válaszokat keresek különféle elméleti kérdésekre a temetéssel kapcsolatosan. Érdekel a temetés istentiszteleti jellege, a temetési szertartás történelmi alakulása, valamint szeretetszolgálati jellege. Választ keresek arra, hogy melyek is pontosan a paraliturgikus elemek és miért fontosak. Mindezek fényében elemezem a gyülekezetekben gyűjtött adatokat. Válasz keresek arra, hogy milyen összefüggés van a paraliturgikus elemek és a lelkigondozás, a közösség formálása és a halálhoz való helyes viszonyulás között. Végül az igehirdetés fontosságát vizsgálom meg.

Dolgozatomban megvizsgálom a protestáns egyházak homoszexualitással kapcsolatos állásfoglalásait. Ez azért is érdekes, mert különböző egyházak eltérően viszonyulnak a kérdéshez. Mi alapján állítja az egyik, hogy a homoszexualitás bűn, és mi alapján mondja a másik, hogy nem az? A célom az volt, hogy körüljárjam és ismertessem a legismertebb érveket, és az azokra adott ellenérveket is. A kutatásban hosszú évek óta homoszexuális fiatalokkal foglalkozó lelkigondozó, homoszexualitásból gyógyulni vágyókkal foglalkozó pszichoterapeuta, meleg teológus professzorok és mások könyveiből, tanulmányaiból inspirálódtam, akik könyveikhez saját tapasztalataikat, páciensük tapasztalatait és bizonyságtételeit és társadalomkutatási eredményeket is felhasználtak. Dolgozatomból kiderült, hogy a kérdés korántsem olyan egyértelmű és nem is olyan egyszerű, mint első látásra tűnik.

A dolgozatom témája a Marosi Református Egyházmegye 1827-es jegyzőkönyvének átírása és elemzése. A cél a jegyzőkönyvek tartalmi elemzése volt. Ehhez elengedhetetlen a Marosi egyházmegye múltjának és 19. század eleji állapotának, a vizitáció intézménytörténetének, illetve a reformkor erdélyi (református és nemcsak) egyházi helyzetének az ismerete. A fenti témákkal a dolgozat egy-egy alfejezete foglalkozik. A jegyzőkönyvek szövegét három téma köré csoportosítva dolgoztam fel a vizitáció intézményének három jellemzője szerint: 1. adminisztratív, 2. fegyelmi, 3. gazdasági főhatóság. Adminisztratív hatóságként elsősorban az egyházközségek tisztségviselőinek megválasztása, illetve kinevezése, valamint az anya- és leányegyházközségek kapcsolatát illetően intézkedett. Fegyelmi hatóságként odafigyelt mind az egyházi szolgák, mind a gyülekezeti tagok erkölcsi életére.

A református episztemológia egy olyan filozófiai megközelítés, mely szilárd teológiai alapokra épül. Fő jellemzője, hogy nem köti a keresztyén meggyőződés igazolt, racionális vagy garantált voltát bizonyítékok vagy érvek meglétéhez, hanem azt megfelelően alapvetőnek tekinti – tehát olyannak, amely mondhatni önmagában meg tudja állni a helyét. Alvin Plantinga nevét nehéz lenne ebben a tekintetben kikerülni, hisz több munkája mellett a Warranted Christian Belief c. könyve e megközelítés egyik legbővebb bemutatása. Dolgozatom három egységből épül fel. Az elsőben bemutatom röviden Alvin Plantinga munkásságát, a szerző által használt episztemológiai fogalmakat, valamint a keresztyén meggyőződés egyik lehetséges megdöntőjét. A dolgozat második fejezetében a plantingai Aquinói/Kálvin-modellt és kibővített Aquinói/Kálvin-modellt ismertetem. Megláthatjuk, hogy az előbbi esetében a teista, és utóbbiban a keresztyén meggyőződés milyen módon tekinthető garantáltnak.

Dolgozatom témája az 1802-es nagyenyedi református egyházmegye vizitációs jegyzőkönyveinek a vizsgálata. Elsősorban az adott kor esperesi vizitációjának működésére szeretnék fényt deríteni tartalmi és formai szempontból. Illetve arra is keresem a választ, hogy miben tér el egy mai vizitáció a régitől. Ehhez szükség van a nagyenyedi egyházmegye bemutatására, valamint a kor egyházpolitikájának a megismeréséhez is, melyet III. Károly és Mária Terézia neve fémjelez. Az átírt jegyzőkönyv szövege nagy segítségünkre van, mivel sok érdekes példát nyújt a témával kapcsolatban. A vizitáció sok változáson ment keresztül az évszázadok során, de a fő feladata ma is ugyanaz. Megvizsgálja a lelkész munkásságát és tanítását, valamint őrködik a gyülekezet lelki és testi jóléte felett.

Ezékiel próféta könyvének problematikus szövegegysége ez a siratóének. A dolgozatom nyelvi jelenségek, stíluseszközök és fordítástechnika szempontjából vizsgálja héber, görög, arám, illetve latin szövegvariánsait az Ez 28, 11-19-nek, és ezeket összehasonlítja.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián III. helyezést ért el.)

A hipotézisem a következő: Jób könyve tragédia. Mivel a biblikus irodalomra a tragédia műfaján keresztül csak feltételes módban tekintek, választanom kellett egy, a műfajba beleillő alkotást, amely alappilléreként szolgál a tanulmányomnak és a bibliai könyv mellé állíthatom folyamatos referenciaként. Tematikusan esett a választásom Szophoklész Oidipiusz királyára, hisz ahogyan Jób Isten akaratából jut olyan élethelyzetbe, amin önerőből nem tud változtatni és szenved, úgy Oidipusz is hasonlóképp egy beteljesült jóslat, a sors hatására került oda és cselekedett úgy, ahogy az fölötte elrendeltetett.

(Ez a dolgozat a 27. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián különdíjban részesült.)

Az Ószövetségben található Bírák könyvének egy igen izgalmas jelenségével találkozhatunk a negyedik és ötödik fejezet esetében. Mindkét fejezet Izráelnek egy kánaáni városállam, Hácor általi elnyomását dolgozza fel, Debóra prófétanő vezetésének idején. A fejezetek a szereplők és a leírt esemény tekintetében nem mutatnak szembetűnő eltéréseket, azonban a műnem és némely cselekményelem esetében jelentős különbséget figyelhetünk meg. Az sem elhanyagolható tény, hogy nemcsak prózai, de lírai megfogalmazásban is feldolgozásra kerül Izráel írásba foglalt történetének ezen epizódja. Bár nem ismeretlen számunkra a jelenség, hogy az Ószövetség könyveiben párhuzamos történetek is helyet kapnak, szövegtörténeti szempontból mégis kiemelkedő fontosságú ez a két fejezet.

A 20. század első felében az erdélyi református egyházi életet leginkább a megújulás szándéka határozta meg. Az egyházi élet minden vonatkozását e megújulás szolgálatába igyekeztek állítani. Különösen igaz ez arra a belmissziós intézményhálózatra, amely a két világháború között épült ki és erősödött meg (IKE, FIKE, Nőszövetség, Diakonissza Intézet, stb.). A belmisszió ügye kihatott továbbá az oktatásra is: a felekezeti iskolák (elsősorban kollégiumok) tanterveit igyekeztek ennek tükrében megújítani, de sürgető kérdésként állt elő a teológiai képzés megreformálásának igénye is. Az elérni kívánt változásokat illetően széles eszköztár állt az egyház rendelkezésére. E színes palettából dolgozatom kiemeli az ének-zene tárgykörét, mint a 20. századi református belmisszió egyik fontos ágát. A vizsgálódás központjában főként oktatástörténeti kérdések állnak (kollégiumi oktatás- és nevelés, lelkészképzés, kántorképzés).

Páratlanul különleges helyzetben lehettek azok az ifjak, akik az 50-60-as években megérezték a hívást a lelkészi szolgálat felé. Egy istent el nem ismerő, az egyént megbéklyózó hatalommal szemben a protestáns lelkészképzés ki tudott tartani, évszázados hagyományait megőrizve, Isten és emberek szolgálatára buzdítva hallgatóit, akkor is, amikor a rendszer emberei álruhában, vagy nyíltan, nem csak kívülről, de belülről is el akarták lehetetleníteni. Vajon mikor és honnan indultak azok a lánglelkű, az erdélyi magyarság egyiptomi fogságában is kitartó, az isteni út követésére bíztató lelkipásztorok, akiket ma már szinte csak mítosz szerű történetekből ismerünk? És kik lehettek azok, akik csak megfordultak a Bocskai téri épületben, vagy éppen a Magyar utca 9. sz. alatt, és úgy döntöttek nem vállalják a szolgálatot, amelyre elhívást kaptak?

Az utódoknak joguk van ahhoz, hogy egy szeretetteljes, bizalomra és méltányosságra épülő családi közegben növekedjenek fel. Az, hogy az „elég jó” szülők részéről miként tapasztalják optimális fejlődésük fentebb említett alapköveit, nagymértékben múlik azon, hogy a párok képesek-e a kapcsolatukban a harmonikus és egymást gazdagító házastársi kapcsolatra. A dolgozatban részletesebben taglalt posztmodern korral való szembesülés nem ragadhat meg a tudatosítás szintjén. Az egyháznak és a lelkipásztornak, mint Isten szolgájának fontos szerepe lehet a boldog és harmonikus családok létrejöttében és fennmaradásában. A dolgozatban taglalt kontextuális szemlélet – amely némiképp a posztmodernben tapasztalható változás, változtatni akarás és rendezetlenség ellentéte – ismerete segíthet abban, hogy támogassuk a relacionális etika fényében létrejött kapcsolatokat.

Dolgozatomban az abortusz és a magzati élet védelme témakörével foglalkoztam. Megvizsgáltam az abortusz történetét a múltban és egy átfogó betekintést nyújtok a jelenlegi helyzetre is.

Dolgozatunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen egy hatékony katekéta. Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, a hatékonyság fogalmát bibliai és emberi oldalról tanulmányozzuk. Első renden elemezzük, hogy milyen fontos a katekétának feltárnia a benne élő én- és istenképeket, valamint foglalkoznia velük. Ezt követően vizsgáljuk a katekéta személyes kapcsolatát a szentháromság harmadik személyével, a Szentlélekkel és e kapcsolat hatását szolgálata hatékonyságára. Végül azt gyűjtjük össze, hogy mit sorol fel hatékony katekéta személyiségjegyeként a teológiai hallgatók, fiatalok és fiatal felnőttek egy csoportja. Ezt egy kérdőív segítségével mérjük fel, majd az eredményeket ismertetjük. A dolgozat zárásaként további kutatások lehetőségeit elemezzük.

Jelen dolgozattal az volt a célom, hogy az Unitárius Irodalmi Társaság centenáriuma alkalmából felidézzük a társaságnak mindazt a munkáját, amit a két világháború közt kifejtett. Igyekeztem megnézni, hogy az újraszülető erdélyi magyar irodalomban mennyire jelentős munkát fejtettek ki. Célom volt, a társaság fő célkitűzéseit bemutatni, ismertetni, tevékenységüket, valamint láttatni azt, hogy milyen széles palettán munkálkodtak. Először a magyar irodalom egészének helyzetét tekintettem át a trianoni békeszerződés aláírása előtti és utáni időkben. Ezt követően a változás után létrejött folyóiratok rövid ismertetésére került sor, figyelembe véve elsősorban azokat a kiadványokat, ahol az U.I.T. tagjai munkálkodtak. Majd néhány irodalmi társaság bemutatása következett, amelyekben szintén tevékenykedtek az U.I.T. tagjai. Így jutottam el az Unitárius Irodalmi Társaságig. Kutatásom során láthattam, hogy az U.I.T. tagjai munkájukat nem csupán az Unitárius Egyház berkeiben folytatták.

Dolgozatomat négy részre osztottam fel. Az első két fejezet bemutatja a kommunizmus „Ceaușescu-korszakát”, a szocialista állam társadalom- és egyházpolitikáját. A második és harmadik fejezetben az EREK Igazgatótanácsának 1986. évi jegyzőkönyve kerül középpontba. Míg a harmadik fejezet néhány fontosabb témát emel ki a jegyzőkönyből, a negyedik fejezet a dolgozat adattárát képezi, azaz a jegyzőkönyv teljes átírását tartalmazza.

Már gyerekkorom óta érdekel a történelem, és azon belül is a helytörténet. Ezért is választottam dolgozatom témájaként, a Székelyvajai Református Egyházközség történetének a megírását. Arra vállalkoztam, hogy dolgozatom által bemutatom a Székelyvajai Egyházközség történelmét a katolikus gyökerektől egészen a kommunizmus bukásáig. A székelyvajával kapcsolatos szakirodalom mellett felhasználtam az egyházközség levéltárában fellelhető jegyzőkönyveket, a falu Hystoria Domusat, és olyan lelkészek írásait, akik régen a gyülekezetben szolgáltak. Úgy gondolom, hogy munkám hasznos lehet azok számára, akiket érdekel az egyháztörténet, vagy azoknak, akik jobban megszeretnék ismerni a Székelyvajai Egyházközség Történetét.

A klímaválság már valóság. Isten teremtett világa veszélyben van. Mit tehetünk mi? Mi az oka ennek a helyzetnek? Milyen veszélyek fenyegetnek? Milyen következményekkel kell szembe néznünk? A 21. század embere olyan feladatot kapott, amelyet nem hanyagolhat el. Ez nem más, mint a teremtett világ felé fordulás felelősséggel, összefogással. Az ipari forradalom a civilizáció fejlődését hozta az emberiség számára, ugyanakkor a szennyezés forrásának tekinthetjük. Az elmúlt évszázadban megnőtt az emberiség igénye a kényelemre, a fejlődésre, amely a természeti kincsek kizsákmányolását eredményezte. Dolgozatomban bemutatom a teremtett világ védelmének bibliai parancsait, megkeresem a problémák gyökerét, gondolkodom a megoldások lehetőségén, végül tolmácsolom a keresztény egyházak, valamint az unitárius etika és teológia üzenetét.

2016-ban tartottam az első istentiszteletet szülőfalumban, Csókfalván. A következő héten meglepetten jutott tudomásomra, hogy egy padban ülő kislány lerajzolta az elmondott prédikációmat, ugyanakkor öt mondatban összefoglalta azt, leegyszerűsítve saját szókincse szerint. Ekkor értettem és tapasztaltam meg azt, hogy a beszéd során alkalmazott, megfogalmazott képek, kis történetek nagy üzenettel milyen mértékű hatást is képesek gyakorolni egy gyerek szellemi, lelki fejlődésére. Szakdolgozatomban a vallásos nevelés segédeszközeinek bemutatását és azoknak a gyermekek lélektani fejlődésére gyakorolt hatását igyekszem bemutatni, visszatekintve a múltra és elidőzve a jelenkori lehetőségek halmazában. Az évek folyamán számtalan ötlet, alkotás, technikai fejlesztés kapott teret és így számtalan segédeszköz terve vált valósággá. Mi maradt és mivel bővült a kínálat az oktatók örömére vagy éppen szorongására?

Ahol a vizitációnak mint fegyelmi hatóságnak kellett fellépnie ott általában már sérült volt a kapcsolat a lelkipásztor és a gyülekezet, vagy a mester és a gyülekezet között, és ez kihatott a gyülekezet mindennapi életére is. Ahol ilyen esetekkel találkozunk ott általában a fegyelmi problémák mellé társulnak az anyagi problémák is. Ahol a mester nem végzi jól a dolgát, ott az emberek sem akarják kifizetni, vagy ahol a lelkipásztor morgós természetű és nem jár a gyülekezet kedvében, vagy éppen nem viselkedik erkölcsi iránytűként, ott megszaporodnak az elmaradások is.

Rengeteg kérdéssel kezdtem neki a kutatói munkának, míg eljutottam oda, hogy az eleinte távolinak tűnő szakmai kérdések a saját, személyes kérdéseimmé váltak. Olyannyira felfedezetlen volt még számomra a fogyatékosság kérdéskörének bibliai kontextusa, hogy eleinte az volt az érzésem, hogy teljesen járatlan útra tévedtem, és a felfedezők lelkesedésével magamnak kell egy új, és egyben idegen ösvényt vágnom, mely feltételezésem végül csupán részigazságnak bizonyult. A dolgozatom nem egy teljesen idegen ösvényt, de mégis újat jelent a maga nemében, oly módon, hogy rendszerbe szedni igyekszik az eddigi fogyatékosság témakörével kapcsolatos teológiai, teológiai- antropológiai és pedagógiai ismeretanyagokat. A dolgozat széltől- hosszig intenzíven küzd a fogyatékosság fogalmához a történelem során kapcsolódó mögöttes negatív jelentéstartalmakkal.

Szakdolgozatomban az Enyedi Református Egyházmegye 1804-es vizitációs jegyzőkönyvét dolgozom fel. A cél, hogy elérhetővé tegyem az egyháztörténet egy olyan szakaszába való betekintést, amely átláthatóbbá teszi az olvasók számára, az egyházmegye életét, működését, az egyházfegyelem érvényesítését az egyházi hatóságok által, valamint a hatalom gyakorlását ezek betartása érdekében. A dolgozat tartalmazza a jegyzőkönyvben található adminisztrációs, fegyelmi, gazdasági ügyeket, valamint az egyházmegyét vagy az aktuális egyházközséget meghatározó eseményeket. Munkám összes terjedelmében betekintést próbál kínálni a XVIII századi egyház vizitált gyülekezeteinek egyházi életébe, igazgatásába, fejlődésébe, hiányosságaiba, valamint egy összehasonlítást kínál a korunkbeli református egyház működésével.

Ebben a dolgozatban Fil 2,6–11 Krisztus-himnusz etikai vonatkozásait vizsgálom a közvetlen szövegkörnyezet összefüggésében. Mivel a himnusz Krisztus útját foglalja össze a preegzisztenciától a kereszten való teljes megaláztatásig, majd a mindenek fölé való felmagasztaltatásig, az újszövetségi tudományt mind a mai napig intenzíven foglalkoztatja a következő kérdés: vajon Pál valóban példaként állított a gyülekezet elé Krisztust, és ha igen, milyen értelemben? Vagy másképpen kell értelmeznünk a himnusz és a közvetlen szövegkörnyezet kapcsolatát? A dolgozatban amellett érvelek, hogy a himnusznak konkrét etikai vonatkozási vannak. Az etikai értelmezési vonalat követve megállapítom, hogy a felvezető vers Krisztus indulatára, akaratára utal, s ebben az értelemben valóban példaként állítja a gyülekezet elé Krisztus magatartását: alázatát és engedelmességét. Végül a szövegkörnyezet és a himnusz közvetlen kapcsolódására irányítom ismét a figyelmet.

Jelen dolgozatomban C.S. Lewis gondolkodását vizsgálva három fogalom kerül a nagyító alá: a hit, a remény és a szeretet. C.S. Lewis, a 20. század legismertebb keresztény apologétája bejárta az ateizmus, a teizmus és a kereszténység nagy útját. Műveivel hitetlenek és hívők ezreit segítette közelebb Istenhez. Dolgozatom célja pont az, hogy megvizsgáljam közelebbről, hogy mit is jelentettek számára a keresztény hit központi fogalmai. A dolgozat megírásához Lewis nevesebb munkáit vettem alapul, valamint olyan más szerzőktől való műveket és írásokat, amelyek segítenek ezek magyarázatában. Lewis a Bibliához mindvégig hű marad fejtegetéseiben, így számára is a legfontosabb fogalom a szeretet lesz, de mindvégig szem előtt kell tartani azt, hogy ez Istenből indul ki, s mindenek előbb felé kell ezt kimutassuk.

Szakdolgozatomban a XVII. és XVIII. század, illetve ez utóbbi fordulójának református egyházában az egyházi fegyelem betartatását és gyakorlását tárgyaltam. Ebből a szemszögből vizsgáltam az esperes, illetve a különböző egyházi szolgák személyét és jogkörét, az egyházmegyék és egyházközségek viszonyát, valamint a parciális zsinat, a consistorium és az egyházmegyei vizitáció feladatkörét és működését. Ezeknek tárgyalása után rátértem a vizitációs jegyzőkönyvben tárgyalt konkrét esetek leírására. Ezeket az eseteket különböző kategóriákra osztottam annak alapján, hogy példának okáért az egyházi szolgákat, vagy a gyülekezeti tagokat érintő fegyelmi ügyeket, illetve bárminemű anyagi vonatkozású ügyeket írnak-e le. Dolgozatom végén pedig az általam átírt jegyzőkönyvek teljes szövegét ismertettem.

This thesis explores the Christological interpretations found in 16th–17th-century Unitarian theology, with a particular focus on how early Unitarian thinkers perceived the nature and role of Jesus Christ. The central research question asks whether Christ was understood merely as a moral teacher or rather as a divinely commissioned figure with spiritual authority. The study assumes that early Unitarian Christology was not only a rational theological construct but also a deeply held spiritual conviction grounded in faith. The main body of the thesis is structured around four theological focal points: the incarnation of Christ, the concept of atonement and redemption, the doctrine of justification, and the question of adoratio whether Christ should be worshipped. These themes serve as touchstones for evaluating the theological diversity and development within early Unitarian thought.

This thesis, "Pastoral Care in the Early Modern Hungarian Reformed Church," investigates pastoral care in the 17th-century Reformed Church and assesses its similarities to present-day spiritual care models. The study concentrated on István Melotai Nyilas's 1621 agenda, synodal decrees, and ecclesiastical discipline records. These materials demonstrate that although the term "pastoral care" wasn't employed then, the activity itself was vital to pastoral work. Melotai's question-and-answer teachings, the stress on self-reflection before communion, visiting the ill, and comforting those condemned show that ministers took their congregations’ spiritual difficulties and uncertainties seriously. Concurrently, disciplinary records indicate that neglecting pastoral care led to serious outcomes, with church officials holding ministers responsible.

The aim of this thesis is the examination of how effective catechesis can be among 7–10-year-olds, with special regard to the involvement of the family and the method of cooperative learning. The thesis examines the foundations of Biblical and Practical Theology, the interconnections among catechetics, pedagogy and missiology, as well as the characteristics of the individual generations, especially the Alpha, as well as the Z, Y, and X generations, taking into account that today these generations form a family. Our thesis emphasizes that the primary scene of faith education is the family; therefore, the process of education will be effective if parents (and siblings) actively join in the catechesis. By them the tools of cooperative learning provide such a learning space where the child, with the presence and support of the family, can live in faith.

In the case of Judges 4–5, we encounter a fascinating phenomenon of the Old Testament: both chapters – first in narrative prose and then in poetic form – present the oppression of Israel by a Canaanite city-state named Hazor, while recounting a military episode that concludes with Israel’s victory. These events are set during the period of the prophetess Deborah. The two accounts do not exhibit substantial differences in terms of characters or the basic events described; however, notable differences emerge in genre and in certain plot details. While the phenomenon of parallel accounts is not unknown in the Hebrew Bible, Judges 4 and 5 stand out as exceptional, since the same episode of Israel’s recorded history is presented both in prose and in poetic form. This paper aims to discuss the literary interrelationship between these two accounts. The first section of this study contains the Hungarian translation of Judges 4–5.

A Tóra Masszoréta Szövege 70 főben határozza meg azok számát, akik Jákóbbal együtt mentek le Egyiptomba (Gen 46:27b; Exod 1:5a; Deut 10:22). Lukács viszont István védőbeszédében már 75 levándorlóról beszél (ApCsel 7:14). A legrégibb ezzel kapcsolatos listán, Gen 46:8b-27-ben néhány értelmetlennek tűnő ismétlést, szövegen belüli feszültséget és a Genezis könyvének más igeverseivel ellentmondásban levő adatot is találunk. Ezért arra következtethetünk, hogy az adott lista szövege, az idők során jelentős változásokon mehetett keresztül. A jelen dolgozatban, a Gen 46:8b-27 szöveg- és redakciótörténeti elemzésével igyekszünk kideríteni azt, hogy hányan lehettek Jákob Egyiptomba vándorolt utódai az eredeti lista szerint, illetve hogyan magyarázhatók a perikópa eltérő adatai, ellentmondásai.

At the center of my thesis stands pastoral care, in the light of the transgenerational perspective, with particular attention to the context of marriage. Transgenerationality refers to legacies that span across generations, which have an unconscious impact on the individual’s life and relationships. The aim of my thesis is to point out that the effectiveness of pastoral care can be increased if we keep in mind the systemic approach and the patterns inherited across generations. The theoretical background of the thesis consists of a combination of biblical, psychological, and family therapy perspectives, with special emphasis placed on Böszörményi-Nagy Iván’s contextual therapy. I outline the key role of loyalty and transgenerational effects in detail, and—based on the issues of partner selection patterns, conflict resolution, and intergenerational responsibility—I extend the focus to marriage, as one of the most sensitive channels of transgenerational transmission.

Today, suicide has reached shocking proportions among people, but also in our churches. This paper is about how to approach the issue, to give an introduction to how to accompany bereaved people whose relatives have resorted to suicide, and to give some pointers to consider in their pastoral care. It aims to identify the factors that complicate the grieving process and the reasons that may predispose the bereaved to turn their grief into complicated bereavement. The present thesis research focuses on these factors and aims to reveal the interrelationships and significant differences by examining and analysing real cases. Eleven interviews were conducted with individuals whose immediate family members (e.g. father, spouse or child) had given up the struggle, resorting to suicide. The results indicate that bereaved people face serious problems after the fact of suicide.

The ethical discourse about euthanasia is a rather controversial topic, recent lowering of age requirements just made it more relevant. This study aims to present the reader with the contemporary legislations and practical methods about different forms of euthanasia concerning minors. As a reformed christian, it is alarming to watch, how the legislations about euthanasia are becoming more and more accepted, defined and upgraded in recent years. The latest update happened just last year, in 2024, when the Netherlands gave green light to the practice of euthanising children aged between 1 and 12 years. Even though the authorities and several physicians are involved in the process, and they claim that it is a well documented and safe practice, many feel that they have crossed a dangerous border.