Repozitórium index

Dolgozatom az imádkozás fontosságát mutatja be a 21. században. Hipotézisem az volt, hogy bár sokan nem vállalják nyíltan, mégis fontos az imádkozás az általam megvizsgált és megkérdezett emberek számára. A kérdőíves kutatásom igazolta a feltételezésem. A 21. század emberének - legyen az bármilyen vallású, nemű vagy korú - igen is fontos az imádkozás elsősorban az Istennel való kapcsolat megtartása miatt. Arra törekedtem, hogy az imádkozásról vallott személyes felfogásokat összegyűjtsem, leírjam és összegezzem, hogy a dolgozat központi kérdésére minél pontosabb választ tudjak adni.

Már gyerekkorom óta érdekel a történelem, és azon belül is a helytörténet. Ezért is választottam dolgozatom témájaként, a Székelyvajai Református Egyházközség történetének a megírását. Arra vállalkoztam, hogy dolgozatom által bemutatom a Székelyvajai Egyházközség történelmét a katolikus gyökerektől egészen a kommunizmus bukásáig. A székelyvajával kapcsolatos szakirodalom mellett felhasználtam az egyházközség levéltárában fellelhető jegyzőkönyveket, a falu Hystoria Domusat, és olyan lelkészek írásait, akik régen a gyülekezetben szolgáltak. Úgy gondolom, hogy munkám hasznos lehet azok számára, akiket érdekel az egyháztörténet, vagy azoknak, akik jobban megszeretnék ismerni a Székelyvajai Egyházközség Történetét.

A klímaválság már valóság. Isten teremtett világa veszélyben van. Mit tehetünk mi? Mi az oka ennek a helyzetnek? Milyen veszélyek fenyegetnek? Milyen következményekkel kell szembe néznünk? A 21. század embere olyan feladatot kapott, amelyet nem hanyagolhat el. Ez nem más, mint a teremtett világ felé fordulás felelősséggel, összefogással. Az ipari forradalom a civilizáció fejlődését hozta az emberiség számára, ugyanakkor a szennyezés forrásának tekinthetjük. Az elmúlt évszázadban megnőtt az emberiség igénye a kényelemre, a fejlődésre, amely a természeti kincsek kizsákmányolását eredményezte. Dolgozatomban bemutatom a teremtett világ védelmének bibliai parancsait, megkeresem a problémák gyökerét, gondolkodom a megoldások lehetőségén, végül tolmácsolom a keresztény egyházak, valamint az unitárius etika és teológia üzenetét.

2016-ban tartottam az első istentiszteletet szülőfalumban, Csókfalván. A következő héten meglepetten jutott tudomásomra, hogy egy padban ülő kislány lerajzolta az elmondott prédikációmat, ugyanakkor öt mondatban összefoglalta azt, leegyszerűsítve saját szókincse szerint. Ekkor értettem és tapasztaltam meg azt, hogy a beszéd során alkalmazott, megfogalmazott képek, kis történetek nagy üzenettel milyen mértékű hatást is képesek gyakorolni egy gyerek szellemi, lelki fejlődésére. Szakdolgozatomban a vallásos nevelés segédeszközeinek bemutatását és azoknak a gyermekek lélektani fejlődésére gyakorolt hatását igyekszem bemutatni, visszatekintve a múltra és elidőzve a jelenkori lehetőségek halmazában. Az évek folyamán számtalan ötlet, alkotás, technikai fejlesztés kapott teret és így számtalan segédeszköz terve vált valósággá. Mi maradt és mivel bővült a kínálat az oktatók örömére vagy éppen szorongására?

Ahol a vizitációnak mint fegyelmi hatóságnak kellett fellépnie ott általában már sérült volt a kapcsolat a lelkipásztor és a gyülekezet, vagy a mester és a gyülekezet között, és ez kihatott a gyülekezet mindennapi életére is. Ahol ilyen esetekkel találkozunk ott általában a fegyelmi problémák mellé társulnak az anyagi problémák is. Ahol a mester nem végzi jól a dolgát, ott az emberek sem akarják kifizetni, vagy ahol a lelkipásztor morgós természetű és nem jár a gyülekezet kedvében, vagy éppen nem viselkedik erkölcsi iránytűként, ott megszaporodnak az elmaradások is.

Rengeteg kérdéssel kezdtem neki a kutatói munkának, míg eljutottam oda, hogy az eleinte távolinak tűnő szakmai kérdések a saját, személyes kérdéseimmé váltak. Olyannyira felfedezetlen volt még számomra a fogyatékosság kérdéskörének bibliai kontextusa, hogy eleinte az volt az érzésem, hogy teljesen járatlan útra tévedtem, és a felfedezők lelkesedésével magamnak kell egy új, és egyben idegen ösvényt vágnom, mely feltételezésem végül csupán részigazságnak bizonyult. A dolgozatom nem egy teljesen idegen ösvényt, de mégis újat jelent a maga nemében, oly módon, hogy rendszerbe szedni igyekszik az eddigi fogyatékosság témakörével kapcsolatos teológiai, teológiai- antropológiai és pedagógiai ismeretanyagokat. A dolgozat széltől- hosszig intenzíven küzd a fogyatékosság fogalmához a történelem során kapcsolódó mögöttes negatív jelentéstartalmakkal.

Szakdolgozatomban az Enyedi Református Egyházmegye 1804-es vizitációs jegyzőkönyvét dolgozom fel. A cél, hogy elérhetővé tegyem az egyháztörténet egy olyan szakaszába való betekintést, amely átláthatóbbá teszi az olvasók számára, az egyházmegye életét, működését, az egyházfegyelem érvényesítését az egyházi hatóságok által, valamint a hatalom gyakorlását ezek betartása érdekében. A dolgozat tartalmazza a jegyzőkönyvben található adminisztrációs, fegyelmi, gazdasági ügyeket, valamint az egyházmegyét vagy az aktuális egyházközséget meghatározó eseményeket. Munkám összes terjedelmében betekintést próbál kínálni a XVIII századi egyház vizitált gyülekezeteinek egyházi életébe, igazgatásába, fejlődésébe, hiányosságaiba, valamint egy összehasonlítást kínál a korunkbeli református egyház működésével.

Ebben a dolgozatban Fil 2,6–11 Krisztus-himnusz etikai vonatkozásait vizsgálom a közvetlen szövegkörnyezet összefüggésében. Mivel a himnusz Krisztus útját foglalja össze a preegzisztenciától a kereszten való teljes megaláztatásig, majd a mindenek fölé való felmagasztaltatásig, az újszövetségi tudományt mind a mai napig intenzíven foglalkoztatja a következő kérdés: vajon Pál valóban példaként állított a gyülekezet elé Krisztust, és ha igen, milyen értelemben? Vagy másképpen kell értelmeznünk a himnusz és a közvetlen szövegkörnyezet kapcsolatát? A dolgozatban amellett érvelek, hogy a himnusznak konkrét etikai vonatkozási vannak. Az etikai értelmezési vonalat követve megállapítom, hogy a felvezető vers Krisztus indulatára, akaratára utal, s ebben az értelemben valóban példaként állítja a gyülekezet elé Krisztus magatartását: alázatát és engedelmességét. Végül a szövegkörnyezet és a himnusz közvetlen kapcsolódására irányítom ismét a figyelmet.

Jelen dolgozatomban C.S. Lewis gondolkodását vizsgálva három fogalom kerül a nagyító alá: a hit, a remény és a szeretet. C.S. Lewis, a 20. század legismertebb keresztény apologétája bejárta az ateizmus, a teizmus és a kereszténység nagy útját. Műveivel hitetlenek és hívők ezreit segítette közelebb Istenhez. Dolgozatom célja pont az, hogy megvizsgáljam közelebbről, hogy mit is jelentettek számára a keresztény hit központi fogalmai. A dolgozat megírásához Lewis nevesebb munkáit vettem alapul, valamint olyan más szerzőktől való műveket és írásokat, amelyek segítenek ezek magyarázatában. Lewis a Bibliához mindvégig hű marad fejtegetéseiben, így számára is a legfontosabb fogalom a szeretet lesz, de mindvégig szem előtt kell tartani azt, hogy ez Istenből indul ki, s mindenek előbb felé kell ezt kimutassuk.

Szakdolgozatomban a XVII. és XVIII. század, illetve ez utóbbi fordulójának református egyházában az egyházi fegyelem betartatását és gyakorlását tárgyaltam. Ebből a szemszögből vizsgáltam az esperes, illetve a különböző egyházi szolgák személyét és jogkörét, az egyházmegyék és egyházközségek viszonyát, valamint a parciális zsinat, a consistorium és az egyházmegyei vizitáció feladatkörét és működését. Ezeknek tárgyalása után rátértem a vizitációs jegyzőkönyvben tárgyalt konkrét esetek leírására. Ezeket az eseteket különböző kategóriákra osztottam annak alapján, hogy példának okáért az egyházi szolgákat, vagy a gyülekezeti tagokat érintő fegyelmi ügyeket, illetve bárminemű anyagi vonatkozású ügyeket írnak-e le. Dolgozatom végén pedig az általam átírt jegyzőkönyvek teljes szövegét ismertettem.

Ez a dolgozat a 16–17. századi unitárius teológia krisztológiai értelmezéseit vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan látták az első unitárius gondolkodók Jézus Krisztus természetét és szerepét. A központi kutatási kérdés azt vizsgálja, vajon Krisztust pusztán erkölcstanítónak tekintették-e, vagy inkább isteni megbízással rendelkező, lelki tekintéllyel bíró alaknak. A tanulmány abból indul ki, hogy a korai unitárius krisztológia nem csupán racionális teológiai konstrukció volt, hanem a hitben gyökerező, mélyen átélt lelki meggyőződés is. A dolgozat négy teológiai fókuszpont köré épül: Krisztus megtestesülése, a megváltás és kiengesztelődés fogalma, a megigazulás tana, valamint az adoratio kérdése, vagyis, hogy imádandó-e Krisztus. Ezek a témák kiindulópontként szolgálnak a korai unitárius gondolkodás teológiai sokszínűségének és fejlődésének értékeléséhez.

Ez a dolgozat a 17. századi református egyház lelkipásztori gondozását vizsgálja, valamint értékeli annak hasonlóságait a mai lelkigondozói modellekkel. A kutatás középpontjában Nyilas Melotai István 1621-es agendája, zsinati határozatok és egyházi fegyelmi iratok állnak. E források azt mutatják, hogy bár a „lelkipásztori gondozás” kifejezést akkor még nem használták, a tevékenység maga a lelkipásztori munka lényeges része volt. Melotai kérdés-felelet formájú tanításai, az úrvacsora előtti önvizsgálatra való hangsúly, a betegek látogatása és az elítéltek vigasztalása mind arról tanúskodnak, hogy a lelkészek komolyan vették gyülekezeteik lelki nehézségeit és bizonytalanságait. Ugyanakkor a fegyelmi iratok azt is jelzik, hogy a lelkipásztori gondozás elhanyagolása súlyos következményekkel járt, és az egyházi vezetők a lelkészeket felelősségre vonták.

A dolgozat célja annak vizsgálata, hogyan valósítható meg a hatékony katechézis a 7-10 évesek körében, különös tekintettel a család bevonására és a kooperatív tanulás módszerére. A dolgozat vizsgálja a korosztály katechézisének biblika- és gyakorlati-teológia alapjait, a katechetika, pedagógia és missziológia összefüggéseit, továbbá az egyes generációk, különösen az alfa, valamint a Z, Y és X generációk sajátosságait, figyelembe véve azt, hogy ma ezek a generációk élnek együtt családként. A dolgozat hangsúlyozza azt, hogy a hitre nevelés elsődleges színtere a család, éppen ezért a nevelés folyamata akkor válhat hatékonnyá, ha a katechézisbe aktívan bekapcsolódnak a szülők és a testvérek is. Ebben a kooperatív tanulás eszközei olyan tanulási teret biztosítanak, ahol a gyermek a család jelenlétében, annak támogatásával élheti meg hitét.

Az Ószövetség egy izgalmas jelenségével találkozhatunk a Bír 4–5-ben. Mindkét fejezet – előbb prózai, majd lírai műnemben – Izráel egy kánaáni városállam, Hácor, általi elnyomását dolgozza fel, miközben egy Izráel győzelmével záruló katonai konfliktus történetét mutatja be. Ezen eseményeket Debóra prófétanő vezetésének idejére helyezik a szövegek. A fejezetek a szereplők és a leírt alapesemény tekintetében nem mutatnak szembetűnő eltéréseket, azonban a műnem és némely cselekményelem esetében jelentős különbséget figyelhetünk meg. Bár nem ismeretlen a párhuzamos szövegek jelensége, mégis kiemelkedő a Bír 4–5, hiszen nemcsak prózai, de lírai megfogalmazásban is feldolgozásra kerül Izráel írásbafoglalt történetének ezen epizódja. A dolgozat a két szöveg egymáshoz fűződő irodalmi viszonyát tárgyalja.

A Tóra Masszoréta Szövege 70 főben határozza meg azok számát, akik Jákóbbal együtt mentek le Egyiptomba (Gen 46:27b; Exod 1:5a; Deut 10:22). Lukács viszont István védőbeszédében már 75 levándorlóról beszél (ApCsel 7:14). A legrégibb ezzel kapcsolatos listán, Gen 46:8b-27-ben néhány értelmetlennek tűnő ismétlést, szövegen belüli feszültséget és a Genezis könyvének más igeverseivel ellentmondásban levő adatot is találunk. Ezért arra következtethetünk, hogy az adott lista szövege, az idők során jelentős változásokon mehetett keresztül. A jelen dolgozatban, a Gen 46:8b-27 szöveg- és redakciótörténeti elemzésével igyekszünk kideríteni azt, hogy hányan lehettek Jákob Egyiptomba vándorolt utódai az eredeti lista szerint, illetve hogyan magyarázhatók a perikópa eltérő adatai, ellentmondásai.

Dolgozatom középpontjában a lelkigondozás áll, a transzgenerációs szemlélet megvilágításában, különös tekintettel a házasság kontextusára. A transzgeneráció olyan nemzedékeken átívelő örökségeket jelent, amelyek tudattalanul is hatást gyakorolnak az egyén életére és kapcsolataira. A dolgozatom célja, hogy rámutasson arra: a lelkigondozás hatékonysága fokozható, ha szem előtt tartjuk a rendszerszemléletet, illetve a generációkon át öröklődő mintázatokat. A dolgozat elméleti hátterét bibliai, pszichológiai és családterápiás szempontok elegyének az összessége teszi ki, ahol különös hangsúlyt fektetek Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiájára. Részletesen vizsgálom a lojalitás és a transzgenerációs hatások kulcsfontosságú szerepét, illetve a párválasztási minták, a konfliktuskezelés és az intergenerációs felelősség problematikája nyomán kiterjesztem a házasságra, mint a transzgeneráció egyik legérzékenyebb csatornájára.

​Az öngyilkosság napjainkban megrázó méreteket ölt az emberek körében, de gyülekezeteinkben is. A dolgozat arról szól, hogy miként lehet megközelíteni a témát, bevezetést akar nyújtani abban, hogyan lehet kísérni olyan gyászolókat, akiknek hozzátartozói az öngyilkossághoz folyamodtak, illetve, hogy milyen támpontokat érdemes figyelembe venni lelkigondozásuk során. Fel kívánja mutatni azokat a tényezőket, amelyek nehezítik a gyász folyamatát, illetve azokat az okokat, amik hajlamosíthatják a gyászolót arra, hogy a gyásza komplikált gyásszá alakuljon. Jelen szakdolgozati kutatás ezekre irányul, célja pedig felfedni az összefüggéseket, illetve a jelentős különbözőségeket valós eseteket vizsgálva, elemezve. A tanulmány során tizenegy interjú lett elkészítve olyan személyekkel, akiknek közvetlen hozzátartozói (pl. édesapja, házastársa vagy gyereke) adták fel a harcot, öngyilkossághoz folyamodva.

Jelen dolgozatunkban a keresztyén tökéletességgel foglalkoztunk Pál apostolnak a Filippi levél 3. fejezete alapján. Jóllehet Pál a tökéletesség fogalmát a Filippi levélben csak egyszer használja, a levél harmadik fejezete alapján háromféle tökéletességi minta bontakozik ki előttünk. Témáját és hangvételét tekintve a Fil 3 jól elkülönül a levél egészétől, így a keresztyén tökéletesség jellegéről és lényegéről ennek a fejezetnek a tüzetes vizsgálata alapján mondhatunk valamit. Dolgozatunkban tehát mindenekelőtt a Fil 3 áll a figyelmünk középpontjában.

Jézus Krisztus feltámadása, mint apologetikai kérdés egy igen bonyolult kérdés. A felvilágosodás kora óta viták folynak ezzel kapcslatosan, és egészen biztos vagyok abban, hogy ezután is kétségeket és kérdéseket fog ébreszteni a hívő és hitetlen emberekben egyaránt. Mégis úgy érzem, hogy van létjogosultsága annak a kérdésnek, amely a húsvéti eseményeknek a történetiségére vonatkozik, de kizárólag akkor, ha a választól nem várjuk el azt, hogy biztos alapja legyen a mi hitünknek vagy mások hitének. Le kell tisztáznunk önmagukban, hogy mit keresünk akkor, amikor ennek a rendkívüli eseménynek szeretnénk utána járni. Ha egy mértani pontosságú mérlegre szeretnénk helyezni azokat az érveket, amelyek a feltámadás valósága mellett szólnak és azokat, amelyek ellene, ezután pedig a mérleg nyelvének a helyzetéből kiindulva szeretnénk eldönteni a keresztény hit és az evangélium igazságának a mértékét, fel kell készülnünk arra, hogy csalódás ér bennünket.

A dolgozat Laborfalvi Berde Mózsa 19. századi unitárius alapítványtevő emlékezetét és a személye köré épült kultuszát vizsgálja. Bár Berde kortársai körében szigorú és takarékos életmódjáról volt ismert, hatalmas vagyonának az egyházra – elsősorban oktatási célokra – történő hagyományozása mély intézményi tiszteletet váltott ki. A kutatás gerincét az 1899 és 2025 között elhangzott, a Berde-serleggel mondott főtanácsi emlékbeszédek elemzése adja. A dolgozat bemutatja, hogyan formálták ezek a retorikai megnyilvánulások Berde alakját a közösség erkölcsi iránytűjévé, felruházva őt az önfeláldozás és a hivatástudat eszményeivel. A narratívák az idő múlásával, különösen az 1921-es romániai földreformot követő vagyonvesztés után, átalakultak: a hangsúly a nemzetépítésről és a materiális örökségről a szellemi és morális példamutatásra helyeződött át.

A függőség napjaink legnagyobb társadalmi, egészségügyi és lelki problémája, amely nagy arányban a fiatalok körében van jelen. Ez a dolgozat azt vizsgálja, hogy az egyház hogyan tud segíteni abban, hogy a fiatalok ne kerüljenek bele a függőségbe. A kutatás a témára vonatkozó szakirodalmon alapul, amelyet gyakorlati tapasztalatok egészítenek ki. A dolgozat bemutatja mi is a függőség, milyen fajtái léteznek, és hogyan függ össze az orvostudománnyal, az addiktológiával és a pszichológiával. Kitér arra is, hogy milyen fontos szerepe van a családnak a serdülőkor ideje alatt, illetve milyen más szer- és viselkedési függőségek léteznek. Külön részt kap a teológiai nézőpont, amely alátámasztja, hogy a Szentírás is beszél a függőségről.

A dolgozat Leibniz Teodiceájának központi kérdését, a rossz és az isteni tökéletesség összeegyeztethetőségét vizsgálja. A kutatás bemutatja, miként kapcsolódik egymáshoz a metafizikai, fizikai és erkölcsi rossz, valamint Isten jósága, mindenhatósága, mindentudása és gondviselése. Kiemelt figyelmet kap a lehetséges világok elmélete és az a tétel, amely szerint Isten a lehetséges világok közül a legjobbat választotta. A dolgozat elemzi továbbá az isteni előrelátás és az emberi szabadság viszonyát, különösen a bizonyosság és a szükségszerűség, illetve a meghatározottság és a kényszer megkülönböztetését. Leibniz szerint az emberi cselekedet akkor is lehet szabad, ha vannak meghatározó okai, amennyiben saját akaratából és belső indítékaiból fakad. A vizsgálat végső következtetése szerint Leibniz rendszere koherensen igyekszik megőrizni Isten jóságát, az emberi felelősséget és a gondviselés fogalmát, de a konkrét szenvedés problémáját nem oldja fel teljesen.

A dolgozat a szadduceusok és a Jézus közötti konfrontációkat vizsgálja. Kutatásom során előbb összesítem a különböző forrásokból vett adatokat, megvizsgálva Josephus Flavius releváns műveit, az újszövetségi előfordulásukat valamint a rabbinikus irodalom róluk szóló részeit. Az ebből vett adatokat összegezzem, majd ezek alapján egy átfogó képet igyekszem alkotni a szadduceusok csoportjáról.

A dolgozat fő részében pedig négy releváns újszövetségi történetben, vizsgálom a Jézus és szadduceusok közötti konfrontációk teológiai hangsúlyait, és az egyes konfrontációk után ekkleziológiai kitekintést teszek. A történeti teológiai vetülete minden esetben bemutatja Jézus helyes ige-értelmezését és azt, hogy hogyan kerül szellemi fölénybe a szadduceusok provokatív kérdéseire. Az ekkleziológiai kitekintések pedig arra világítanak rá, hogy a történetek mennyire húsbavágóak és relevánsak napjainkban is.

Az ókori közel-keleti és egyiptomi írnoki családok apa-fia konstrukcióját számos szövegemlék megőrzte. Izraelben is jelen lehetett, amely különösen a sáfánida család tevékenységében rekonstruálható és a források alapján a deuteronomista kör magját képezte. E család főképp a jósiási reformot elbeszélő szövegekben lép fel (2Kir 22–25; 2Krón 34–36). Jeremiás könyvének kronológiai kerete egybeesik Jósiás uralkodásának és Júda végnapjainak idejével (Jer 1,1–3). A történelmi időszak mellett Jeremiás könyvében megjelennek olyan nevek, amelyek a sáfánida családhoz tartoznak, méghozzá sokkal nagyobb gyakorisággal, mint a reformmozgalom szövegeiben. Ez felveti annak lehetőségét, hogy Jeremiás próféta a deuteronomista kör közvetlen közelében működött és ahhoz rokoni szálak fűzték. A kutatás célja annak feltárása, hogy Jeremiás elhelyezhető-e a deuteronomista kör családi kapcsolatrendszerében.

A dolgozat a Második Templom korabeli zsidó irodalomban megjelenő transzcendens lények vizsgálatára vállalkozik, különös tekintettel az Énok első könyvére és a Jubileumok könyvére. A kutatás célja annak feltárása, miként alakult az angyalokra, bukott lényekre, démonokra és közvetítő égi szereplőkre vonatkozó gondolkodás a korszak történeti, vallási és kulturális változásainak összefüggésében. A dolgozat vallástörténeti, szövegkritikai és összehasonlító módszerrel elemzi a babiloni, perzsa és hellenisztikus hatásokat, valamint a Virrasztók, Aszáél és Masztéma alakját. Arra a következtetésre jut, hogy e hagyományok nem a monoteizmus meggyengülését jelzik, hanem a gonoszság eredetére, az isteni igazságszolgáltatásra és az emberi felelősségre adott teológiai reflexiók részei. A vizsgált szövegek jelentős szerepet játszottak a későbbi zsidó és keresztyén demonológiai és angelológiai gondolkodás alakulásában.

A dolgozat hat egyházközség összeírásait foglalja magába és dolgozza fel: Mezőmadaras, Mezősámsond, Mezőkölpény, Székelykövesd, Mezőfele és Mezőcsávás. Az összeírások a Marosi Református Egyházmegye legrégebbi matriculájából, 1687–ből valók. A dolgozat a Marosi Református Egyházmegye kialakulásának ismertetőjével kezdődik, kitérve a reformáció térségbeli elterjedésére, valamint az adott korszak egyházi és társadalmi viszonyaira. Ezt követően rövid áttekintés olvasható a vizsgált egyházközségek múltjáról és történeti hátteréről. A források elemzése feltárja az egyes gyülekezetek gazdasági helyzetét, illetve vagyoni viszonyát. Tudomást szerezhetünk az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlanokról, földterületekről, valamint az egyházi használatban álló tárgyakról, köztük az úrasztali edényekről, textíliákról és könyvekről. A dokumentumok emellett információt szolgáltatnak a jobbágyok helyzetéről, az általános adományozásról, továbbá a lelkészek és tanítók jövedelmi forrásairól.

Jelen dolgozat a 14-16 éves korosztály egyházképét és egyházhoz való viszonyulását vizsgálja a Krasznai Református Egyházközség fiataljain keresztül. A kutatást aktuálissá teszi, hogy ez a serdülőkori generáció alkotja a gyülekezet jelenét és jövőbeni aktív tagságát, ugyanakkor ebben az életszakaszban a legintenzívebb az énkeresés és a közösségtől való részbeni eltávolodás. A dolgozat két főbb részből tevődik össze, elméleti és gyakorlati rész. Az elméleti rész tisztázza az egyház teológiai fogalmát a hitvallások, illetve statútum tükrében, valamint elemzi a serdülőkori pszichológiai sajátosságait és a kor vallásos nevelésének lehetőségeit. A gyakorlati rész bemutatja a gyülekezet által felkínált sokrétű programokat, ismertetve azok sajátosságait és menetét, illetve a fiatalok válaszait.

A dolgozat 18-25 év közötti fiatal felnőttek gyülekezetbe történő integrálásának gyülekezetpedagógiai lehetőségeit vizsgálja a Somlyói egyházmegye református gyülekezeteiben. A kutatás középpontjában annak feltárása áll, hogy a kortárs társadalmi, pszichológiai és lelki folyamatok miként befolyásolják a fiatal felnőttek egyházi közösségekhez való viszonyát, valamint milyen lelkipásztori és katechetikai eszközök segíthetik elő e korosztály aktív gyülekezeti elköteleződését és jelenlétét. A dolgozat első része ekléziológiai alapvetést nyújt, amelyben az egyház fogalma, küldetése és a gyülekezet közösségi szerepe kerül bemutatásra a református teológiai megközelítésben. Ezt követően a fiatal felnőttek, mint társadalmi csoport sajátosságainak az elemzése történik meg, különös tekintettel a Z és Alfa generáció élethelyzetére, identitáskeresésére, valamint a kapunyitási pánik és az elköteleződés nehézségeinek kérdésére.

A licenciátusi dolgozat a Z generációhoz tartozó fiatal férfiak értékválságát vizsgálja társadalomszociológiai, pszichológiai és gyakorlati teológiai szempontból. A kutatás feltárja, miért szenvednek a 1995–2009 között született fiatal férfiak soha nem látott mentális egészségválságban, amely depressziót, szorongást, céltalanságot és a valós világtól való visszavonulást eredményez. A dolgozat Steigervald Krisztián generációkutatására, valamint Jonathan Haidt munkáira támaszkodva elemzi a digitális bennszülöttség következményeit: az okostelefon-függőséget, alvászavart, figyelemfragmentációt, a közösségi média és videojátékok káros hatásait, a pornográfia szerepét, valamint a „harmadik terek” eltűnését. Rámutat a férfiak hosszú hanyatlására az oktatásban, a „failure to launch” jelenségre és a kockázatvállalás csökkenésére. A dolgozat értelmezi az érték fogalmát, bírálja a posztmodern relativizmust, és abszolút erkölcsi mércét a keresztény világnézetben azonosít.

Dolgozatomban az Ottományi Református Egyházközség újkori működését mutatom be. Már jóval korábban is találunk adatokat az egyházközségről illetve a településről, de a legtöbb információ az újkorból származik. Ebben a dolgozatban a fő szempont a XVIII és XIX századok történései. Szó esik egyházfegyelmi ügyekről, államhatóságoknak való engedelmességről, illetve presbitériumi határozatokról, amik a korábbi századokban nem voltak fellelhetőek az Ottományi Református Egyházközség történetében. A dolgozatom felosztása szempontjából 4 részre térek ki a téma tárgyalását követően. A dolgozatom első részében Ottományról, mint településtörténeti, földrajzi, régészeti, és eredettörténeti szempontból írok és fogalmazok. Szükséges látnunk azt, hogy honnan is indult tulajdonképpen Ottománynak, mint településnek a kezdete. Dolgozatom második részében a középkori, és a reformáció korabeli eseményeket illetve helyi lelkészek, területi szempontból befolyásoló hatással bíró személyekről tárgyalok.

A dolgozat azt vizsgálja, hogy a gyülekezeti tagok istenképét milyen mértékben befolyásolja a lelkipásztornak az istenképe. A lelkész vallási közegben reflektorfényben van, sokan példaképnek tekintik őt a hitükben és az Istennel való kapcsolatukban. Épp ezért fokozott felelőssége van abban, hogy az Istenről alkotott képe valóban a valóságot tükrözze. Annak érdekében, hogy az eredmény kimutatható legyen, elsősorban az istenképeket vizsgálom, azt, hogy a torz istenképeket mi válthatja ki, ezek milyen hatással lehetnek az emberre és környezetére, illetve hogyan lehet eljutni az Istenről alkotott helyes képhez. Ezt követően a lelkipásztor és a gyülekezet viszonya és kölcsönhatása kerül elemzésre. Ezen információk összesítéséből a kutatási rész kidolgozása következik, a saját fejlesztésű, összehasonlító kérdőív mentén. A kutatási terület a Szilágysomlyói Református Egyházmegye öt egyházközsége (a krasznai, szilágyborzási, varsolci, szilágysomlyói és lecsméri gyülekezet).

Az egyháztörténelmen belül, kiemeltképpen gondolok most az erdélyi egyháztörténelmünkre, nagy jelentősége van az egyházközségtörténeteknek, hiszen az általános dolgok mellett minden gyülekezet életében vannak sajátos érdekességek, amelyek gazdagítják az egyháztörténetet, mint diszciplínát. Bár a Margittai Református Egyházközséggel foglalkozó dolgozatomban rámutatok több általános dologra a gyülekezeti élettel kapcsolatosan, de vannak érdekes sajátosságai, mint például az 1681-es margittai zsinat vagy Huszti László lelkipásztor esete. Ezek mind olyan események a margittai református eklézsia életében, amelyek színesítik a történelmünket. A dolgozat első részében az alapokat szeretném elhelyezni, éppen ezért a gyülekezet körülhatárolása megy végbe az első három fejezetben. Elhelyezzük Margittát, az ermelléki reformátusság egyik gyöngyszemeként az egyházmegyén belül, majd ezt követi a helység keletkezésének bemutatása, és a reformáció terjedésének leírása Margitta mezővároson belül.

Jelen dolgozat a keresztség sákramentumát vizsgálja különböző felekezetek tanításaiban. A református, római katolikus, ortodox, baptista, adventista, pünkösdi és unitárius egyházak tanítására tér ki dolgozatomban. A kutatási cél, feltárni a keresztség teológiai, dogmatikai alapját, valamint a fentebb említett egyházak tanításait összehasonlítani a református egyház tanításával. Külön egységként jelenik meg egy teológiai reflexió a gyermekkeresztség és felnőttkeresztség bibliai alapjáról. A vizsgálat elsődleges forrásait hitvallási iratok, dogmatikai munkák és hivatalos egyházi dokumentumok képezik. A dolgozatban világosan körvonalazódik majdnem minden felekezetnél, hogy a keresztséget Krisztus szerezte és rendelte el annak kiszolgáltatását. Jelentős különbségek mutatkoznak a szentség vagy sákramentum értelmezésében, a kegyelem közvetítésének módjában, valamint a gyermek- és felnőttkeresztség megítélésében.

A kutatás a szervátültetést unitárius etikai nézőpontból vizsgálja, külön figyelmet fordítva az emberi élet, a testi méltóság, az autonómia, az igazságosság és a felelős szeretet kérdéseire. Célja annak bemutatása, hogy a szervadományozás orvosi és jogi keretei miként kapcsolódnak össze erkölcsi, teológiai és lelkigondozói szempontokkal. Az elemzés párbeszédbe állítja a bioetikai alapelveket, az unitárius erkölcsi gondolkodást és a lelkigondozói tapasztalatot, majd végül a szervátültetés kérdését a kapcsolati teológiai szemszögében vizsgálja. A dolgozat abból a feltevésből indul ki, hogy unitárius nézőpontból a szervátültetés etikailag elfogadhatónak tekinthető, ha szabad beleegyezésen, méltányos hozzáférésen és az emberi test tiszteletén alapul. Ugyanakkor elutasítja a kényszert, a kiszolgáltatottság kihasználását és a szervkereskedelmet. Ebben az értelemben a szervadományozás az ember Istenhez, önmagához és embertársaihoz fűződő felelősségében nyer teljesebb jelentést.

A szakdolgozatomnak az volt a célja, hogy megvilágítsa, mit jelent a Biblia világa, milyen képeket rejt maga mögött. Mit jelent Istent követni tiszta szívvel és lélekkel. A bibliai históriák pedig abban segítenek, hogy jobban megismerni Istent. A munka elvégzésében Nagy Péter és Hübner János könyvei segítettek, abban, hogy mit jelent a bibliai történeteknek a fontossága. Segítettek abban, hogy a biblia világát tisztábban láthassam az általuk megfogalmazott tanulságok megfogalmazása által. Nagy Péter megfogalmazásai többnyire azt mutatták, hogyan kell és lehet gyakorlatba ezt mind megélni. Igaz azonban az, hogy a két szerző más oldalakból vizsgálják a közös témákat. A dolgozatom többi részében pedig összefoglalva van Nagy Péter és Hübner János élete, Nagy Péter tankönyvei. Majd a történeteket ismertetem és a végén megfogalmazom a két szerző munkái között a hasonlóságokat és különbségeket.