Repozitórium index

A dolgozat a Második Templom korabeli zsidó irodalomban megjelenő transzcendens lények vizsgálatára vállalkozik, különös tekintettel az Énok első könyvére és a Jubileumok könyvére. A kutatás célja annak feltárása, miként alakult az angyalokra, bukott lényekre, démonokra és közvetítő égi szereplőkre vonatkozó gondolkodás a korszak történeti, vallási és kulturális változásainak összefüggésében. A dolgozat vallástörténeti, szövegkritikai és összehasonlító módszerrel elemzi a babiloni, perzsa és hellenisztikus hatásokat, valamint a Virrasztók, Aszáél és Masztéma alakját. Arra a következtetésre jut, hogy e hagyományok nem a monoteizmus meggyengülését jelzik, hanem a gonoszság eredetére, az isteni igazságszolgáltatásra és az emberi felelősségre adott teológiai reflexiók részei. A vizsgált szövegek jelentős szerepet játszottak a későbbi zsidó és keresztyén demonológiai és angelológiai gondolkodás alakulásában.

A dolgozat az okkultizmus és az exorcizmus jelenségét vizsgálja mint a protestáns lelkigondozás egyik aktuális kihívását. A kutatás interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, ötvözve a teológiai, történeti, antropológiai, pszichológiai és pasztorálpszichológiai szempontokat. Bemutatja az exorcizmus történeti fejlődését, valamint a katolikus és protestáns gyakorlat közötti hasonlóságokat és különbségeket. Külön figyelmet fordít a démonológia protestáns értelmezésére, a megszállottságnak tulajdonított jelenségek egészségügyi és pszichológiai hátterére, valamint az okkult érdeklődés mögött meghúzódó spirituális szükségletekre. A dolgozat amellett érvel, hogy a lelkigondozás feladata nem a démoni jelenségek szenzációs kezelése, hanem a bibliai és teológiailag megalapozott segítségnyújtás. Következtetése szerint a protestáns lelkigondozásnak integratív szemlélettel kell reagálnia az okkultizmushoz kapcsolódó kérdésekre, miközben Krisztus szabadító művét állítja a középpontba.

A dolgozat hat egyházközség összeírásait foglalja magába és dolgozza fel: Mezőmadaras, Mezősámsond, Mezőkölpény, Székelykövesd, Mezőfele és Mezőcsávás. Az összeírások a Marosi Református Egyházmegye legrégebbi matriculájából, 1687–ből valók. A dolgozat a Marosi Református Egyházmegye kialakulásának ismertetőjével kezdődik, kitérve a reformáció térségbeli elterjedésére, valamint az adott korszak egyházi és társadalmi viszonyaira. Ezt követően rövid áttekintés olvasható a vizsgált egyházközségek múltjáról és történeti hátteréről. A források elemzése feltárja az egyes gyülekezetek gazdasági helyzetét, illetve vagyoni viszonyát. Tudomást szerezhetünk az egyházközségek tulajdonában lévő ingatlanokról, földterületekről, valamint az egyházi használatban álló tárgyakról, köztük az úrasztali edényekről, textíliákról és könyvekről. A dokumentumok emellett információt szolgáltatnak a jobbágyok helyzetéről, az általános adományozásról, továbbá a lelkészek és tanítók jövedelmi forrásairól.

Jelen dolgozat a 14-16 éves korosztály egyházképét és egyházhoz való viszonyulását vizsgálja a Krasznai Református Egyházközség fiataljain keresztül. A kutatást aktuálissá teszi, hogy ez a serdülőkori generáció alkotja a gyülekezet jelenét és jövőbeni aktív tagságát, ugyanakkor ebben az életszakaszban a legintenzívebb az énkeresés és a közösségtől való részbeni eltávolodás. A dolgozat két főbb részből tevődik össze, elméleti és gyakorlati rész. Az elméleti rész tisztázza az egyház teológiai fogalmát a hitvallások, illetve statútum tükrében, valamint elemzi a serdülőkori pszichológiai sajátosságait és a kor vallásos nevelésének lehetőségeit. A gyakorlati rész bemutatja a gyülekezet által felkínált sokrétű programokat, ismertetve azok sajátosságait és menetét, illetve a fiatalok válaszait.

A dolgozat 18-25 év közötti fiatal felnőttek gyülekezetbe történő integrálásának gyülekezetpedagógiai lehetőségeit vizsgálja a Somlyói egyházmegye református gyülekezeteiben. A kutatás középpontjában annak feltárása áll, hogy a kortárs társadalmi, pszichológiai és lelki folyamatok miként befolyásolják a fiatal felnőttek egyházi közösségekhez való viszonyát, valamint milyen lelkipásztori és katechetikai eszközök segíthetik elő e korosztály aktív gyülekezeti elköteleződését és jelenlétét. A dolgozat első része ekléziológiai alapvetést nyújt, amelyben az egyház fogalma, küldetése és a gyülekezet közösségi szerepe kerül bemutatásra a református teológiai megközelítésben. Ezt követően a fiatal felnőttek, mint társadalmi csoport sajátosságainak az elemzése történik meg, különös tekintettel a Z és Alfa generáció élethelyzetére, identitáskeresésére, valamint a kapunyitási pánik és az elköteleződés nehézségeinek kérdésére.

A licenciátusi dolgozat a Z generációhoz tartozó fiatal férfiak értékválságát vizsgálja társadalomszociológiai, pszichológiai és gyakorlati teológiai szempontból. A kutatás feltárja, miért szenvednek a 1995–2009 között született fiatal férfiak soha nem látott mentális egészségválságban, amely depressziót, szorongást, céltalanságot és a valós világtól való visszavonulást eredményez. A dolgozat Steigervald Krisztián generációkutatására, valamint Jonathan Haidt munkáira támaszkodva elemzi a digitális bennszülöttség következményeit: az okostelefon-függőséget, alvászavart, figyelemfragmentációt, a közösségi média és videojátékok káros hatásait, a pornográfia szerepét, valamint a „harmadik terek” eltűnését. Rámutat a férfiak hosszú hanyatlására az oktatásban, a „failure to launch” jelenségre és a kockázatvállalás csökkenésére. A dolgozat értelmezi az érték fogalmát, bírálja a posztmodern relativizmust, és abszolút erkölcsi mércét a keresztény világnézetben azonosít.

Dolgozatomban az Ottományi Református Egyházközség újkori működését mutatom be. Már jóval korábban is találunk adatokat az egyházközségről illetve a településről, de a legtöbb információ az újkorból származik. Ebben a dolgozatban a fő szempont a XVIII és XIX századok történései. Szó esik egyházfegyelmi ügyekről, államhatóságoknak való engedelmességről, illetve presbitériumi határozatokról, amik a korábbi századokban nem voltak fellelhetőek az Ottományi Református Egyházközség történetében. A dolgozatom felosztása szempontjából 4 részre térek ki a téma tárgyalását követően. A dolgozatom első részében Ottományról, mint településtörténeti, földrajzi, régészeti, és eredettörténeti szempontból írok és fogalmazok. Szükséges látnunk azt, hogy honnan is indult tulajdonképpen Ottománynak, mint településnek a kezdete. Dolgozatom második részében a középkori, és a reformáció korabeli eseményeket illetve helyi lelkészek, területi szempontból befolyásoló hatással bíró személyekről tárgyalok.

A dolgozat azt vizsgálja, hogy a gyülekezeti tagok istenképét milyen mértékben befolyásolja a lelkipásztornak az istenképe. A lelkész vallási közegben reflektorfényben van, sokan példaképnek tekintik őt a hitükben és az Istennel való kapcsolatukban. Épp ezért fokozott felelőssége van abban, hogy az Istenről alkotott képe valóban a valóságot tükrözze. Annak érdekében, hogy az eredmény kimutatható legyen, elsősorban az istenképeket vizsgálom, azt, hogy a torz istenképeket mi válthatja ki, ezek milyen hatással lehetnek az emberre és környezetére, illetve hogyan lehet eljutni az Istenről alkotott helyes képhez. Ezt követően a lelkipásztor és a gyülekezet viszonya és kölcsönhatása kerül elemzésre. Ezen információk összesítéséből a kutatási rész kidolgozása következik, a saját fejlesztésű, összehasonlító kérdőív mentén. A kutatási terület a Szilágysomlyói Református Egyházmegye öt egyházközsége (a krasznai, szilágyborzási, varsolci, szilágysomlyói és lecsméri gyülekezet).

Az egyháztörténelmen belül, kiemeltképpen gondolok most az erdélyi egyháztörténelmünkre, nagy jelentősége van az egyházközségtörténeteknek, hiszen az általános dolgok mellett minden gyülekezet életében vannak sajátos érdekességek, amelyek gazdagítják az egyháztörténetet, mint diszciplínát. Bár a Margittai Református Egyházközséggel foglalkozó dolgozatomban rámutatok több általános dologra a gyülekezeti élettel kapcsolatosan, de vannak érdekes sajátosságai, mint például az 1681-es margittai zsinat vagy Huszti László lelkipásztor esete. Ezek mind olyan események a margittai református eklézsia életében, amelyek színesítik a történelmünket. A dolgozat első részében az alapokat szeretném elhelyezni, éppen ezért a gyülekezet körülhatárolása megy végbe az első három fejezetben. Elhelyezzük Margittát, az ermelléki reformátusság egyik gyöngyszemeként az egyházmegyén belül, majd ezt követi a helység keletkezésének bemutatása, és a reformáció terjedésének leírása Margitta mezővároson belül.

Jelen dolgozat a keresztség sákramentumát vizsgálja különböző felekezetek tanításaiban. A református, római katolikus, ortodox, baptista, adventista, pünkösdi és unitárius egyházak tanítására tér ki dolgozatomban. A kutatási cél, feltárni a keresztség teológiai, dogmatikai alapját, valamint a fentebb említett egyházak tanításait összehasonlítani a református egyház tanításával. Külön egységként jelenik meg egy teológiai reflexió a gyermekkeresztség és felnőttkeresztség bibliai alapjáról. A vizsgálat elsődleges forrásait hitvallási iratok, dogmatikai munkák és hivatalos egyházi dokumentumok képezik. A dolgozatban világosan körvonalazódik majdnem minden felekezetnél, hogy a keresztséget Krisztus szerezte és rendelte el annak kiszolgáltatását. Jelentős különbségek mutatkoznak a szentség vagy sákramentum értelmezésében, a kegyelem közvetítésének módjában, valamint a gyermek- és felnőttkeresztség megítélésében.

A kutatás a szervátültetést unitárius etikai nézőpontból vizsgálja, külön figyelmet fordítva az emberi élet, a testi méltóság, az autonómia, az igazságosság és a felelős szeretet kérdéseire. Célja annak bemutatása, hogy a szervadományozás orvosi és jogi keretei miként kapcsolódnak össze erkölcsi, teológiai és lelkigondozói szempontokkal. Az elemzés párbeszédbe állítja a bioetikai alapelveket, az unitárius erkölcsi gondolkodást és a lelkigondozói tapasztalatot, majd végül a szervátültetés kérdését a kapcsolati teológiai szemszögében vizsgálja. A dolgozat abból a feltevésből indul ki, hogy unitárius nézőpontból a szervátültetés etikailag elfogadhatónak tekinthető, ha szabad beleegyezésen, méltányos hozzáférésen és az emberi test tiszteletén alapul. Ugyanakkor elutasítja a kényszert, a kiszolgáltatottság kihasználását és a szervkereskedelmet. Ebben az értelemben a szervadományozás az ember Istenhez, önmagához és embertársaihoz fűződő felelősségében nyer teljesebb jelentést.

A szakdolgozatomnak az volt a célja, hogy megvilágítsa, mit jelent a Biblia világa, milyen képeket rejt maga mögött. Mit jelent Istent követni tiszta szívvel és lélekkel. A bibliai históriák pedig abban segítenek, hogy jobban megismerni Istent. A munka elvégzésében Nagy Péter és Hübner János könyvei segítettek, abban, hogy mit jelent a bibliai történeteknek a fontossága. Segítettek abban, hogy a biblia világát tisztábban láthassam az általuk megfogalmazott tanulságok megfogalmazása által. Nagy Péter megfogalmazásai többnyire azt mutatták, hogyan kell és lehet gyakorlatba ezt mind megélni. Igaz azonban az, hogy a két szerző más oldalakból vizsgálják a közös témákat. A dolgozatom többi részében pedig összefoglalva van Nagy Péter és Hübner János élete, Nagy Péter tankönyvei. Majd a történeteket ismertetem és a végén megfogalmazom a két szerző munkái között a hasonlóságokat és különbségeket.

A Júdás-levél az Újszövetség egyik legösszetettebb, kutatástörténetileg mégis sokáig perifériára szorult irata. A dolgozat célja, hogy a levél történeti és tartalmi kérdéseit egységben kezelve megalapozott választ adjon a szerzőség és a keletkezési idő szorosan összefüggő problémaköreire. A kutatás módszertani alapját a történeti-kritikai megközelítés adja, amelyet irodalomkritikai, teológiai és hangsúlyos nyelvi-exegetikai elemzés egészít ki. A dolgozat a kánontörténeti adatokból és a második templomkori zsidó apokrif háttér vizsgálatából kiindulva fokozatosan szűkíti a kört a kulcsfontosságú szöveghelyek (Júd 3–4; 17–21) görög kulcsfogalmainak vizsgálatára. Az elemzés rávilágít, hogy a hit tartalma a szövegben már tekintélyi tradicióként, de még nyitott apostoli hagyományként jelenik meg. A nyelvi és teológiai adatok szintézise révén a dolgozat kísérletet tesz a Júdás-levél korai egyházi kontextusának és keletkezési körülményeinek pontosabb meghatározására

Jelen dolgozat a köztes állapot teológiáját, kiemelten a lélekalvás tanának dogmatikai és pasztorális jelentőségét vizsgálja. A kutatás fő célja a halál és a végső feltámadás közötti állapot értelmezése a református és a hetednapi adventista teológiai álláspont összehasonlításával. A munka rámutat a téma gyakorlati hatására a gyászolók vigasztalásában. A dolgozat dogmatörténeti és összehasonlító módszerrel elemzi a trichotóm, dichotóm és monista antropológiai modelleket. Megállapítja, hogy az eltérések mögött sajátos antropológiai előfeltevések állnak. Míg az adventista teológia a halált az egész ember öntudatlan állapotaként, azaz lélekalvásként értelmezi Krisztus visszajöveteléig, addig a református tanítás szerint a hívő lelke a halál után is tudatos közösségben marad Urával, a test végső feltámadására várva. A kutatás következtetése, hogy a köztes állapot felelős értelmezése elengedhetetlen a hiteles keresztyén vigasztaláshoz.

Jelen dolgozat egy korábbi kutatás folytatásaként a 18–20. századi erdélyi református lelkésztársadalom kevéssé ismert jelenségét, a külföldi származású lelkészfeleségek helyzetét és beilleszkedését vizsgálja. Egy korábbi, elsősorban a jelenség feltérképezésére és az érintett személyek azonosítására irányuló kutatás eredményeire építve a dolgozat célja az egyes életutak és házasságok mélyreható feltárása. A kutatás levéltári forrásokra, egyházi jegyzőkönyvekre, anyakönyvekre, személyes levelezésekre, családfákra és egyéb eredeti dokumentumokra épül. A dolgozat esettanulmányokon keresztül mutatja be többek között Borosnyai Lukács Simon és Margarethe Hugh, valamint ifj. Eperjesi Zsigmond és Maria Wiskofski házasságának történetét. Az elemzés rámutat arra, hogy a külföldi származású asszonyoknak egyszerre kellett megfelelniük a lelkészfeleségekkel szemben támasztott elvárásoknak és alkalmazkodniuk egy számukra idegen kulturális környezethez.

A dolgozat a kolozsvári Vallásszabadság Házában 2018-ban megnyílt kiállításon bemutatott unitárius klenódiumokat vizsgálja, különös tekintettel azok provenienciájára és történeti hátterére. A kutatás a kiállított 65 urasztali edény egyháztörténeti elemzésére épül, elsősorban püspöki és esperesi vizitációs jegyzőkönyvek, valamint egyéb kéziratos egyházi források felhasználásával. A források lehetővé teszik a klenódiumok legkorábbi említéseinek, egyházközségekbe kerülésük időpontjának és körülményeinek feltárását. Mivel a tárgyak 29 unitárius egyházközségből származnak, vizsgálatuk egyúttal betekintést nyújt e közösségek történetébe is. A klenódiumok története ugyanis szorosan összefonódik az őket használó közösségek múltjával. A dolgozat célja az unitárius klenódiumok történetének és provenienciájának átfogó feldolgozása, amely hiánypótló vállalkozás az unitárius egyháztörténeti kutatásban.

A szakdolgozat az erdélyi református kontextusban tapasztalható kiscsoportos katechézis hatékonysági kihívásaira reagál, amelyet a fiatalok csökkenő részvétele és a törékeny hitbeli elköteleződés jellemez, mindezt a romániai reformátusság 2,38%-os arányának (2021-es népszámlálás adatai) figyelembevételével. A kutatás központi kérdése az, hogy miként alkalmazható a motivációs interjú módszere katechetikai kontextusban úgy, hogy a hitbeli elköteleződés és a gyülekezetbe való betagolódás belső meggyőződésből fakadjon. Az elméleti keretet a gyülekezeti pedagógia, Elaine B. Johnson kontextuális tanuláselmélete (CTL), valamint Miller és Rollnick MI-modellje alkotja. A teológiai értékelés ekkleziasztikai, krisztológiai és etikai szempontrendszerre épül. A dolgozat eredményeként kidolgozza a motivációfókuszú katechézis koncepcióját és ciklikus folyamatmodelljét, amelynek gyakorlati alkalmazhatóságát kátéóra- és bibliaóra-tervek szemléltetik.

Jelen szakdolgozat a liberális teológia erdélyi református egyházban való megjelenését és hatását vizsgálja Nagy Péter püspök életének és munkásságának tükörében. A kutatás célja annak feltárása, hogy a XIX. századi teológiai racionalizmus és liberalizmus milyen módon jelent meg Erdélyben, melyek a teológiai irányzat fő jellemvonásai, valamint hogyan befolyásolta a református teológiai gondolkodást és valláspedagógiát. A dolgozat első fejezete a liberális teológia kialakulását és legfontosabb jellemvonásait mutatja be, különös figyelemmel a kinyilatkoztatás, a Biblia és Jézus Krisztus személyének értelmezésére. Ezt követően a második fejezetben a magyarországi és erdélyi elterjedés történeti háttére kerül bemutatásra. A harmadik fejezet Nagy Péter életutáját és egyházi szolgálatát ismerteti, míg az utolsó fejezet a püspök kis- és nagykátéjának elemzését tartalmazza.

Dolgozatomban a 18. századi főúri temetéseket, és a temetések során zajló lelkipásztori szolgálatot kutattam. Munkám során igyekeztem utánajárni és lépésről-lépésre leírni a korabeli főnemesi temetéseket, felkutatni minden témába vágó vonatkozást a zsinati iratokból, egyházi törvényekből, illetve naplófeljegyzésekből, valamint következtetéseket levonni és paradigmákat felállítani azon statisztikai adatokból, amelyeket a 18. századi temetési beszédek irodalomjegyzékéből nyertem. A korabeli főúri temetések az erdélyi református társadalom kiemelkedő eseményei voltak, melyek sokat elárulnak a kor műveltségéről, a társadalmi és egyházi dinamikákról, a lelkipásztorok teológiai gondolkodásáról, és a főnemesi temetési szokások egészen középkorig visszanyúló szokásvilágáról. A dolgozatom kiindulópontként szolgál a téma részletes kutatásához, mely bőven rejteget magában lehetőségeket az egyháztörténet, a lelkipásztori életrajzok, a homiletika, és az irodalomtörténet terén egyaránt.

A társfüggőség vagy kodependencia nehezen megragadható fogalom. Bár nagyon sokan érintettek, akik a társfüggőség „mókuskerekében” ugyanazokat a véget nem érő köröket futják évek óta, mégis ismeretlen sokak számára ez a jelenség, pszichológiai konstruktum, beleértve a segítő szakmabelieket is, nem csak a hétköznapi embert. A felkapottá vált kifejezés mögött, tulajdonképpen nem új, hanem korábban is ismert jelenség húzódik meg, amelyre azonban a régi generációk képviselői máshogy tekintettek, mint ahogy ezt ma napjainkban tesszük. Ebben a tanulmányban a társfüggőség jelenségét próbálom megragadni a jelenlegi tudományos írások alapján, felhasználva egy esettanulmány nyújtotta lehetőséget a gyakorlati bemutatásra, teológiai reflexiókkal egybekötve.

Erdély szerte rengetegen küzdenek szenvedélybetegséggel, olyan szinten, hogy szinte mindenki érintett. Vagy az egyén, vagy annak legalább egy közeli vagy távoli családtagja függőséggel küzd. A szenvedélybetegség kérdése roppant összetett, hiszen megnyilvánul fiziológiai, pszichológiai, családi, társadalmi szinten, de még a szenvedélybeteg hitéletére is hatással van. Ahogyan a szenvedélybetegség kérdése komplex, ugyanúgy a szenvedélybetegek segítése is. Szakdolgozatomban arra kerestem választ, hogy miként tudnak együttműködni a lelkipásztorok és a gyülekezetek azzal az egyházi segítségnyújtással, amely Erdélyben jelenleg elérhető. A Bonus Pastor Alapítvány évtizedek óta segít a felépülni vágyó szenvedélybetegeknek, kombinálva a személyközpontú terápiát a családcentrikus figyelemmel. Ezt a szolgálatot a lelkipásztoroknak ki kell egészíteniük, hogy az még inkább hatékony legyen.

A dolgozat összefoglalja egy 20. században élt erdélyi református lelkipásztor életét, aki magyar fennhatóság alatt született, román kormányzás alatt élt. Hadiárvaként nőtt fel, majd a teológiát választva a lelkészi szolgálat irányába indul. Szolgálatának leghosszabb idejét az Arad megyei Pankotán töltötte, de szolgált segédlelkészként Szalárdon és Nagyszalontán, illetve helyettes lelkészként volt nyugdíjazása előtt Bősházán. Vallási tevékenysége miatt, 20 év börtönre és kényszermunkára ítélték, végül korábban szabadult egy kegyelmi rendeletnek köszönhetően. Beszámolóiból látszik, hogy az Isten iránti szeretet volt mozgatórugója annak az elszánt törekvésének, hogy mindenkinek megossza az evangéliumot. Az alapján, amit a fennmaradt iratokból láthatunk, úgy tűnik, ő valóban szerette még az ellenségeit is. A dolgozat forrásai közül az egyik legkülönlegesebb a Szilágyi Sándor önéletrajza, amiben a börtön utáni évei tapasztalatait írta le.

Jeremiás próféta könyve négy konszenzusosan elfogadott látomást tartalmaz: 1,11–12; 1,13–16; 24,1–14; 38,21–23. A dolgozat a megnevezett látomások eredetét, szerkezetét, illetve értelmezési lehetőségeit vizsgálja, különös figyelmet fordítva a látomásra utaló elemek azonosítására és elemzésére. A könyvben további szövegegységek figyelhetők meg, amelyek látomásra utaló elemeket tartalmaznak, ilyen szakaszok: 4,23–28; 11,18–23; 13,1–11; 25,15–38; 23,19–20/30,23–24; 4,13–18. A dolgozatban ezen vitatott szövegegységeket is vizsgálom, mely során összegzem a kutatók álláspontját a szövegegységek műfaji meghatározására és értelmezési lehetőségeire vonatkozóan. Így átláthatóvá válik, hogy milyen elemek alapján merül fel annak a lehetősége, hogy ezek a szövegek látomásként értelmezhetők, valamint, hogy milyen érvek szólnak ennek elvetése mellett. A dolgozat zárása a konszenzusosan elfogadott látomások vizsgálata alapján készített szintézist tartalmazza.

Az újszövetségi szövegkritikában széles körű konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a Márk rövidebb záradék, a Jézus agóniájáról szóló jelenet (Lk 22:43–44) és a parázna asszony története (Jn 7:53–8:11) eredetileg nem tartoztak az evangéliumok szövegéhez. A mögöttük meghúzódó hagyományok korai eredete miatt viszont a görög Újszövetség legújabb kritikai kiadásai a főszövegben közlik ezeket. Jelen dolgozat e korai hagyományok vizsgálata alapján amellett érvel, hogy (1) a Márk evangéliumát lezáró conclusio brevior a jelenleg ismert legkorábbi ólatin fordítás forrásszövegének részeként, (2) az Agonia Christi a „nyugati szöveg” gnosztikus-ellenes polémiájaként, (3) a Pericope Adulterae pedig a Vulgata görög mintapéldányainak novatianista-ellenes vitabeszédjeként került be az evangéliumok szövegébe.